Ám a szerda esti népligeti visszavágó előtt történt ez-az a két együttessel: a Győr elveszítette a BL-döntőt a montenegrói Podgoricával szemben, a Ferencváros viszont megnyerte a KEK-et a dán Viborg dupla felülmúlásával. Pokoli szomorúság az egyik, földön túli boldogság a másik oldalon, a kérdés adott volt tehát: vajon melyik társaság miképpen teszi túl magát az előzményeken?

Akadt vélemény, amely szerint a sikert nehezebb megemészteni, mint a kudarcot, és alighogy elkezdődött a találkozó, e nézet igazolódni látszott, mivel a vendégek pillanatok alatt elhúztak 3:0-ra. Ám a hazai zöld-fehérekről lerítt: transzban készülődtek erre az estére, és még csak öt perc telt el, amikor kiegyenlítettek (4:4), sőt nem sokkal később Zácsik már vezetéshez juttatta csapatát.

Miközben a játékosok itt is, ott is töltés nélkül tüzeltek, a kirobbanó formában játszó győri beállós, Löke tatamira illő mozdulatsort mutatott be Tomori asszisztálásával, ám ember meg nem mondta, hogy a meccsen végül is ki viszi be az ippont. „Én is lehiggadok, ti is higgadjatok le!” –próbált nyugodtságot erőltetni magára egy időkérés alkalmával Elek Gábor, a ferencvárosiak akkorra sárga lappal figyelmeztetett trénere, de gyanítható volt: sok minden várható a folytatásban, csak visszafogottság, megfontoltság nem.

És tényleg... A változatlanul őrült rohanásban amott továbbra is a norvég Löke, emitt a szerb Zsivkovics cipelte a hátán társait, s amikor 17:16-os győri vezetésnél elérkezett a szünet, tudható volt: olyan fél óra vár a csarnokban egymás lábán taposó szurkolókra, amilyet bajnoki meccsen ritkán élhetnek meg idehaza.

A második félidőben Pálinger érkezett a győri háló elé Lunde helyére, és beállításával jót húzott Karl Erik Böhn edző. A kapusbravúrok meg a hosszú hazai gólcsend dacára sem tudott azonban elhúzni a vendég, egyebek mellett azért sem, mert a pálya túlsó végében Pastrovics is kivédte az ellenfél „szemét”. A hátulról jött támasz nyomán elöl is magukra találtak a népligetiek, olyanynyira, hogy Tomori bombáival 21:19-re már ők vezettek. Ám a hektikus folytatásban „természetesen” megint fordult a kocka: négy gólt lőtt sorozatban a Győr (21:23), de hat perccel a vége előtt – Szamoránsky alakításainak köszönhetően – újra az otthon játszók örülhettek kétgólos előnynek (26:24).

Ám ünnepelni még nem ünnepelhettek, mert a hajrában is csak a legnagyobb hazardőrök mertek volna fogadni a győztesre. És senki nem számolhatott azzal, hogy Pálinger Katalin a legszebb ajándékkal lepi meg magát – mint kiderült – nagyszerű pályája utolsó meccsének utolsó percében. Előbb Zácsik ziccerét védte 27:27-es állásnál a fizika törvényeit meghazudtoló mozdulattal, majd –miután Görbicz értékesítette a megítélt hétméterest (27:28) –, hárította Zsivkovics időn túli büntetőjét...

Az ETO-szurkolók akár rázendíthettek volna arra is: „Én édes Katinkám!” Ehelyett azonban csak azt skandálták: „Bajnokcsapat!” A rend kedvéért tegyük hozzá: ezt az elmúlt öt évben éppen ötödször tehették meg.

Nagy Katalin és udvarhölgyei