A negyvenkét éves indiai Viswanathan Anand – ahogyan emlegetik: „a madrasi Tigris” – már minden lehetséges formátumban megszerezte a világbajnoki címet: nyert kieséses rendszerű, illetve körmérkőzéses vb-t, Kramnyik, majd legutóbb Topalov ellen páros meccsen is győzött. Kihívója, az egy évvel idősebb, minszki születésű, ám már régen izraeli Borisz Gelfand is régi motoros, a klasszikus szovjet sakkiskola növendéke, számos csatában edződött; hogy csak két, időben távoli eseményt említsünk, tavaly Kazanyban megnyerte a világbajnokjelöltek tornáját – ennek alapján lehet most Anand ellenfele –, de például Anatolij Karpovval már 1995-ben meccselt.

A döntő helyszíne tökéletes, a moszkvai Tretyakov Képtár a kultúra és a sakkozás szentélye, tele hozzáértő nézővel. A díjalap pazar, a több mint két és fél millió dollárból a győztesé 60 százalék, így a vesztes is még bő egymilliót vihet haza. A lebonyolítás nagyvonalú, hiszen az orosz sakkbarát Andrej Filatov ötmillió dollárjának köszönhetően a díjalapon felül a külsőségekre is jócskán jut pénz. A vb-döntő politikailag is komoly támogatást élvez. Moszkva a sakkozás segítségével ismét demonstrálni akarja: Oroszország nem elszigetelt ország, hanem a világkultúra kiemelkedően értékes része. Az állami szándékot jól jellemzi, hogy a szervezőbizottság elnöke Arkagyij Dvorkovics, akinek tanácsaira nemcsak az Orosz Sakkszövetség, hanem Oroszország elnöke is igényt tart.

Látszólag tehát minden együtt van – a sakkvilág még azt is könnyen lenyelte, hogy Anand és Gelfand összéletkora alapján a mostani páros meccs szinte veteránok harca –, és akkor jön a Nagy Kritikus, a már 2005-ben önként visszavonult Garri Kaszparov, és azt mondja: e mérkőzésnek az a legfőbb sajátossága, hogy a hivatalos világbajnok és kihívójának párharca nem a legerősebb sakkozók küzdelme. Kaszparovnak megint igaza van. A norvég Magnus Carlsen (21 éves), az örmény Levon Aronjan (29) és az orosz Vlagyimir Kramnyik (36) mögött Anand csak a negyedik a világranglistán, míg Gelfand a huszadik helyen áll. Márpedig a sakkozók furcsa szerzetek: azt szeretnék, ha világbajnokuk valóban az egész világ legjobbja lenne. Ráadásul az indiai és az izraeli nagymester egyaránt olyan halvány volt az utóbbi sakkversenyeken, hogy a körvonalaikat kontúrceruzával kellett megerősíteni a róluk készült fényképeken...

Abban azért továbbra is reménykedhetünk, amivel a kommentátorok is kecsegtetnek bennünket: nevezetesen hogy a páros meccsen eljön a pillanat, amikor valamelyikük végre nyer egy játszmát, s a hallatlan izgalmak mindannyiunkat rabul ejtenek. Győzelemre eddig csak Anandnak volt esélye a harmadik partiban, de Gelfand visszatornázta magát, és végül tartani tudta a remit. A döntéssel záruló játszmát már alig várjuk!

Kép a képtárból