A címet nehezebb megvédeni, mint megszerezni – szól a sport sokat emlegetett közhelye. Tényleg így van?

Hogy általában mi a helyzet, arról fogalmam sincs, de az biztos: jóval több energiánkat emésztette föl a mostani sorozat, és főleg a döntő, mint a múlt évben. A Viborgot korábban soha nem múlta felül magyar csapat európai kupa végjátékában, nekünk viszont most sikerült. A serleg elhódításán túl erre is nagyon büszkék vagyunk.

Gondolta volna, hogy elegendő lesz az egygólos előny?

Kétségtelen, a dabasi mérkőzés után a lélektani fór a dánoknál volt. De mivel az első meccsen nem játszottunk jól, ha kondícióban nem is, technikailag meg taktikailag mindenképpen maradt bennünk tartalék. Abban bíztam, hogy Viborgban ezt elő tudjuk bányászni. S valóban, igazi csapatként játszottak a lányok, jóval egységesebb benyomást keltettek az ellenfélnél. Éppen ezért egyénileg nem is szívesen emelnék ki senkit, noha például Szucsánszki és Szamoránsky alaposan rászolgálna erre.

Hová sorolja saját edzői pályáján az újabb KEK-diadalt?

Természetesen a legmagasabb polcra. És még az is lehet, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Néhány perccel az után, hogy lefújták a dániai meccset, SMS-t kaptam Németh Andrástól, a bécsi Hypo csapatának edzőjétől, aki az elődöm volt a Ferencvárosnál. András nem nagy üzenetíró, most mégis szükségét érezte, hogy jelezze: sokra értékeli azt, amit véghezvittünk. Ez mérhetetlenül jólesett.

És az esti pezsgő?

Az igazság az, hogy összeesni sem volt erőnk, olyan fáradtak voltunk. Úgyhogy az ereszd el a hajamat egyelőre elmaradt, szimpla zenehallgatás, énekelgetés volt helyette. De majd pótoljuk.

Úgyis maradt még feladat: szerdán a hazai környezetben győztes Győr megy a Népligetbe, a bajnoki döntő második meccsére. S a jelek szerint az ellenfél nem is készül harmadik találkozóra...

Felteszem, arra céloz, hogy Pálinger Katalint már az első mérkőzésen elbúcsúztatták a győri közönségtől. Én nem vettem a szívemre a dolgot, szerintem helyesen jártak el a helyi vezetők, hiszen tényleg nincs garancia arra, hogy lesz még másik lehetőség a méltó elköszönésre.

Lesz, ha a fővárosban az FTC győz. Győz?

Amennyiben szerdán úgy este nyolc óra magasságában megcsörget, minden szempontból kielégítő válasszal tudok szolgálni. Addig sajnos nem.

„Így ki lehet kapni”

„A sportban a legalaposabb előkészületek ellenére is lehet veszíteni” – így fogalmazott érdeklődésünkre a BL-döntő montenegrói visszavágója után Kelecsényi Ernő, a Győri ETO elnöke. Hozzátette: kiválóan küzdött a csapat, s a legkisebb különbséggel, az idegenben lőtt több góllal lett a Buducsnoszt Podgoricáé a kupa.

Arra a kérdésünkre, hogy így utólag igazolva látja-e a külföldi sztárjátékosok sorának leigazolását, valamint Karl Erik Böhn edző szerződtetését, ekképpen reagált: „Sok jó mérkőzést játszottunk az idén, és azok után, hogy tavaly el sem jutottunk a BL-döntőig, ezúttal csupán hajszállal maradtunk le a győzelemről. Ezt nem könnyű elviselni, de én továbbra is büszke vagyok a csapatra.” Kelecsényi a legfontosabbnak most az FTC elleni bajnoki döntős párharc folytatását tartja. Az esetleges változásokról csak ezt követően kíván beszélni. A főszponzor német autógyár egyébként továbbra is a klub mellett áll. (H. F.)

Öröm a köbön