Montpellier Hilton
Az előnye három pont a PSG-vel szemben, amennyiben tehát vasárnap, a zárófordulóban akár csak döntetlent ér el a már menthetetlenül kieső Auxerre vendégeként, úgy 93 éves históriája első diadalát ünnepelheti a legmagasabb kategóriában.
A meccsre a 225 ezer lakosú Montpellier-ben is készülnek. Értsd: mind a helyi La Mosson stadionban, mind a város gyönyörű főterén, a Place de la Comedie-n óriás kivetítőkön közvetítik az auxerre-i találkozót, miután a kis csapat óriássá nőtt ebben az évadban. Tizennyolc tavaszi mérkőzése közül tizenhármat megnyert, és csak kettőt veszített el; legutóbb 27 649 néző tombolt, amikor Giroud nagyszerű átadását Ait-Fana a 94. percben –azaz a lehető legjobbkor – a Lille hálójába küldte (1-0). A legnagyobb név Giroud-é az együttesben – a góllistát a PSG brazil dirigensével, Nenével holtversenyben vezető francia válogatott csatárért élénken érdeklődik a Bayern München –, a többiek már kevésbé ismert futballisták, jóllehet Utaka 43-szoros nigériai, Souleymane Camara 27-szeres szenegáli, Bedimo 15-szörös kameruni, Saihi 6-szoros tunéziai válogatott. A gárda legkülönösebb figurája a középhátvéd Yanga M’Biwa, aki a Közép-afrikai Köztársaságban született, de már Franciaországban nőtt fel, és huszonkét éves kora ellenére a bajnokjelölt csapatkapitánya. (Mellette Hilton, a Marseilletől igazolt harmincnégy esztendős brazil veterán játszik.)
A klub fő alakja pedig a hetven felé közeledő Louis Nicollin. Az elnöktulajdonos 1974 óta irányítja a Montpellier-t, és múlt vasárnap elérzékenyülten említette: „Annyi év után először hallom az első osztályú bajnokhoz szóló muzsikát. Mondhatom, csodálatos zene.”
Hangsúlyozni kell: azt majd öt nap múlva játsszák (és nem biztos, csak valószínű, hogy a Montpellier-nek). A fejlődés azonban bámulatos, hiszen az együttes az előző évadban a tizennegyedik helyet szerezte meg, sőt 2010 nyarán még a Győrtől is kikapott az Európa Liga selejtezőjében... Ehhez képest most története legnagyobb sikerét érheti el: az eddigi maximum a két francia kupagyőzelem volt (1929-ben, majd 1990-ben). A kilencvenes csapat kiváltképp nem mutatott rosszul, hátul Ayache-sal, Blanc-nal, a brazil Julio Cesarral, elöl pedig Cantonával.
De újabban mindenki ezt a tizenegyet fújja Montpellier-ben: Jourdren – Bocaly, Yanga M’Biwa, Hilton, Bedimo – Camara, Cabella, Saihi, Stambouli, Utaka – Giroud.
Erről a csapatról, ha valóban bajnok lesz, kétségkívül kijelenthető: ilyen még nem volt...
Fenn és lenn
Zombori Sándor, a 28-szoros válogatott futballista 1982-től öt évet töltött Montpelier-ben: hármat labdarúgóként, kettőt pályaedzőként, illetve játékosmegfigyelőként. „Louis Nicollin elnök úrral, valamint Michel Mezyvel, a korábbi válogatott labdarúgóval, majd edzővel máig tartom a kapcsolatot – említi –, és a bajnoki cím elnyerésének küszöbén kiváltképp nagyszerű érzés, hogy ennek a családnak a tagja lehettem. Hogy mást ne mondjak, Laurent Blanc-nal játszottam együtt a csapatban.” (A Montpellier-ben futballozott két másik magyar válogatott játékos, az angyalföldi Kiss László és az újpesti Törőcsik András is – A szerk.) De Zomborinak volt egy másik labdarúgó-famíliája is... A hetvenes évek kiváló középpályását május 31-én avatják a Vasas örökös tagjává, ám szomorú hangulatban készül a kitüntetésre: „A Montpellier soha nem látott magasságban, a Vasas soha nem látott mélységben van. Meglehet, a gratuláló mellé gyásztáviratot is kellene kapnom az angyalföldi ünnepség után.”
