Díszmenet és halotti tor
A „vörös ördögök” ugyan azzal vigasztalhatják magukat, hogy azonos pontszámmal, csak rosszabb gólkülönbséggel (City: +64, United: +56) és bizonyos balszerencsével vesztették el a bajnoki címet, de minden más józanul gondolkodó futballbarát szerint vitathatatlanul a jobbik csapat szerezte meg az elsőséget. Sir Alex Fergusont és játékosait lidércnyomásként kísértheti október 23-a délutánja, amikor az „álmok színpadán”, az Old Trafford stadionban 6-1-re nyert a City, megalapozva a behozhatatlannak bizonyuló gólkülönbséget.
A QPR elleni, leírhatatlanul feszült, drámai fordulatokat hozó, a sérülések miatti hosszabbításban elért Dzeko- és Agüero-góllal 3-2-re megnyert mérkőzés után a magát „elgyötört kilencvenévesnek” érző City-edző, Roberto Mancini „büszkének” nevezte magát, amiért 1968 óta először sikerült megszerezni a „történelmi jelentőségű” bajnoki címet. Sir Alex, ha tisztességesen gratulált is, nem bírta ki, hogy ne dörgölje újgazdag „lármás” szomszédai orra alá, mennyivel dicsőségesebb a United múltja. Ha a Citynek érvekre van szüksége felsőbbsége bizonyításához, nyugodtan hivatkozhat arra, hogy a legtöbb gólt (93) szerezte és a legkevesebbet (29) kapta, a Unitedet pedig kétszer is megverte. A Premier Liga húszéves történetében eddig csak két bajnok, 1999–2000-ben a United (97), míg 2009–10-ben a Chelsea (103) ért el a mostani Citynél több gólt. A The Daily Telegraph emlékeztetett rá: a legújabb bajnok csak az első tíz mérkőzésén 37 gólt szerzett, az Etihad stadionban az egész évadban egyszer sem kapott ki, és – miután döntetlent is csak egyszer produkált –a Premier Liga eddigi legkiegyensúlyozottabb formáját nyújtotta hazai környezetben. Míg korábban a brit és nemzetközi sajtó megvetésével sújtotta a „pénzzel megvásárolt sikert”, a bajnoki cím megszerzése után, de különösen annak körülményei láttán a futballkommentátorok úgy summáztak, hogy az abu-dzabi tulajdonos méltó helyre fektette be közel egymilliárd fontját. Mansour sejk igazán sajnálhatja, amiért nem vette magának a fáradságot, hogy jelen legyen a mindent eldöntő utolsó játéknapon.
Nem volna igazságos, ha a City néhány kiemelkedő játékosa nem kapna név szerinti említést. A befolyásos csapatkapitány, a belga Vincent Kompany ebben az idényben a legkiemelkedőbb középhátvéddé küzdötte fel magát, Joe Hart pedig nemcsak a liga, hanem az utóbbi húsz év legkiválóbb angol kapusa is. Mancini legihletettebb vásárlásai közé tartozik David Silva megvétele, hiszen a spanyol középpályás magas színvonalon kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott, csakúgy, mint Gaël Clichy, a múlt nyáron az Arsenaltól elcsábított balhátvéd, nem beszélve a védekező középpályásként és támadóként egyaránt bevált Yaya Touréról, valamint a vasárnapi győzelmet biztosító Sergio Agüeróról, Maradona vejéről, aki az első – mások által legfeljebb akklimatizálódással töltött – angliai idényében harminc alkalommal iratkozott fel a góllistára.
A bajnoki cím ízébe szülőhazájában játékosként (Sampdoria) és edzőként (Internazionale) is belekóstoló Roberto Mancini ritkán mosolygó, tekintélyelvű, ellenkezést nem tűrő menedzser hírében áll. Ha Fortuna szinte az utolsó perc után nem fogadta volna kegyeibe, az értékelők nem mulasztanák el felemlegetni a két problémás játékosa okozta bajokat. A Manchester Unitedtől átpártolt Carlos Tevez a múlt év szeptemberében, a Bayern München elleni Bajnokok Ligája mérkőzésen nyíltan fellázadt ellene, a már az Interből ismert Mario Balotelli pedig mind a magánéletében, mind a pályán kirívó-kihívó magatartásával, fegyelmezetlenségével keltett csalódást. A Manchester City végül a korábban a Uniteddel azonosított tulajdonságoknak köszönhetően kerekedett felül nagy ellenfelén. Nem kapitulált, amikor a hússzoros bajnok egy hónappal ezelőtt megfordíthatatlannak minősített nyolc ponttal vezette a listát, Mancini pedig a lélektani hadviselés legcélravezetőbb eszközeit vetette be annak nagymestere, Sir Alex ellen.
A brit lapok azt várják, hogy a tavalyi FA Kupa- és az idei bajnoki győzelem után tartósan a City felé tolódik el a manchesteri erőegyensúly, egyben megnyílik az út a City nemzetközi érvényesülése előtt is.
