A Falcao pedig atyai adomány. Idősebb Radamel Garcia, a most ötvenöt éves – annak idején szintén futballista, egyszeres kolumbiai válogatott – édesapa ugyanis 1986-ban, fia születésekor elhatározta: a korábbi brazil középpályásról nevezi el gyermekét.

Az Atletico Madrid csillaga azonban nem emiatt a leghálásabb. „A papa mindig azt mondta, célozzak a kapufára, akkor biztosan bemegy. Hallgattam rá, és kiderült: igaza van. Az más kérdés, hogy az Európa Liga bukaresti döntőjében elért két gólom előtt nem a lécre összpontosítottam.” A Bilbao elleni sima 3-0-ás diadallal Falcao egymás után két EL-elsőséget és ugyancsak dupla gólkirályi címet szerzett; tavaly még a Portóval ünnepelt. Az előző európai évadban tizenhét, a mostaniban tizenkét gólt ért el, a váltásról pedig azt mondta: „Sokan úgy vélték, nagy hibát követtem el az átigazolással. Nos, kijelenthetem: azok követtek el nagy hibát, akik ilyesmit állítottak.”

A 35-szörös válogatott Falcaónak amúgy is a vérében van – a gólszerzésen túl – a vándorlás. Egy évvel az után, hogy alig több mint tizenhárom esztendős korában bemutatkozott a kolumbiai első osztályban, az argentin River Plate-hez szerződött. Buenos Airesből került Portóba, ahol ugyanúgy ünnepelték, mint tegnap Madridban, amikor az Atletico végighajtott a spanyol fővároson, majd a Neptun kútnál mámoros hangu latú partit rendezett. Nem sokkal korábban a Marca című spanyol lap által „impotensnek” nevezett Bilbao a reptérről – csendben – edzésre ment, nyilván abban a reményben, hogy a következő kupadöntője jobban sikerül.

A spanyol Király Kupa csúcstalálkozóján (május 25-én az Atletico Madrid stadionjában) a Barcelona vár az Athleticre.

Az a meccs sem lesz sokkal könnyebb.