Sör, perec, kaucsuk
Tóth Krisztina szerint a Rajna-vidéken található község „édes kis hely, ahol semmi az égvilágon nincs, csak egy pingpongcsapat”.
Igaz, nem akármilyen!
Merthogy a kroppachiak nem pusztán részvevői a német női asztalitenisz-élvonalnak, hanem öt éve sorozatban győztesei is annak. Éppen azóta, amióta a hétszeres magyar Európa-bajnoknővel erősítették meg együttesüket, melynek a harmincnyolc éves Tóthon kívül tagja a már német válogatott Wu Jia-duo, a még mindig kínai Xiao Na-shan és az egyetlen valóban hazai pályán szereplő játékos, Kristin Silbereisen. „A világválogatott” – a legkevésbé sem mellékesen – a Fazekas Máriával felálló Saarlouis-Fraulauternt előzte meg a táblázaton, a harmadik helyre pedig a Póta Georginával és Lovas Petrával felvonuló berlini alakulatot szorította.
Mintha nálunk rendre az idegenlégiósokkal teletömött Bajánsenye nyerné a bajnokságot... Kroppach a pingpong, a pingpong pedig Kroppach emblémájává vált.
– Ez tényleg így van – helyesel a pályafutása ötödik olimpiájára készülő Tóth. – Itt népünnepély minden egyes meccs. Vasárnaponként a helyiek útja a templom után a tornaterembe vezet, és csak azután a kocsmába. A hét végén vívott utolsó mérkőzésünkre több mint háromszáz szurkoló, vagyis a fél falu eljött, de az azt megelőző idegenbeli rangadóra is elkísértek bennünket hetvenen.
A Bratwurst, sör, perec háromszöget a kaucsuklabdával négyszögesítő helyiek a pingpongos lányok jóvoltából felkerültek Németország térképére, és erre – még szép – büszkék a végtelenségig. Fő bevételi forrásuk a „civilben” könyvelő csapatmenedzser pénztárcája, továbbá a tartományi totó-lottó bevételből származó központi juttatás. A pék és cipész csak azért nem száll be a büdzsébe, mert ilyen helyi „szaki” nincs. Tóth szerint az ottaniak még kenyérért is a szomszéd faluba járnak át, hiszen a településen nem található bolt.
De nem ez a kroppachiak legnagyobb baja. Sokkal jobban zavarja őket, hogy immár világhírű együttesük – melynek néhány éve még különbuszt is „összekalapoztak” – hosszú ideje nem vesz részt a Bajnokok Ligájában. Történt ugyanis, hogy évekkel ezelőtt, a holland riválissal vívott BL-döntő első, németországi mérkőzésére nem érkeztek meg a játékvezetők. Az európai szövetség illetékesei telefonon engedélyt adtak a meccs bírók nélküli megrendezésére, s a találkozót a Kroppach 3:1-re megnyerte. A visszavágón aztán 3:2-es vereséget szenvedett a csapat, de az összesítés alapján így is elhódította volna a trófeát. Azért a feltételes mód, mert az „európaiak” a második mérkőzés után jelezték: az elsőt mégiscsak újra kellene játszani. A kroppachi vezetők nem késlekedtek a válasszal: „Maguk teljesen hülyéknek néznek bennünket?” És azóta negligálják a BL-t...
Ám ez már régi történet, csakhogy – mivel a legutóbbi évad vasárnap véget ért – most aktuálisan is szomorúak a törzsszurkolók. Mert fogalmuk sincs, őszig mivel múlatják az időt a víkendeken... Mihez kezdenek most, hogy a „multifunkciós” teremben a kontinens legerősebb csapatának meccsei előtt nem kell lelátót ácsolniuk a saját kezükkel – saját maguknak?
