A pécsiek először 1992-ben nyertek bajnoki aranyat; addig csak fővárosi klubok álltak a dobogó tetején. A mecseki csapat összesen 11-szer volt bajnok és kupagyőztes, háromszor jutott az Euroliga négyes döntőjébe, s ott kétszer harmadik lett. A csapat meccsein három-négyezer ember tűnt fel rendszeresen, Pécsen a kosárlabda közüggyé vált.

A városvezetés szeretné, ha ezután is az maradna. Az önkormányzat mostantól a másodosztályú PTE-PEAC női együttesét támogatja, s a cél az, hogy ez a csapat legkésőbb három év múlva az ország legjobbja legyen.

Amikor a terv nyilvánosságra került, a kosárlabdaügyekben jártas pécsiek ennyit mondtak: „Ez Rátgéber akarata.”

Mint köztudomású, az imént felsorolt sikerek javát Rátgéber László irányításával érte el a csapat. A Vajdaságból „importált” tréner négy éve elszerződött Pécsről a Szpartak Moszkvához, az orosz csapattal kontinenselsőségig jutott, aztán a Fenerbahcsével nyert török bajnokságot. Ám a mesteredző egy éve újra Pécsen él, s ő irányítja a 2011-ben megalakított, a nevét viselő alapítványi kosárlabda-akadémiát. Ott több mint hatszáz fiatal tanul kosarazni, s a célok egyike az, hogy nemzetközi szinten is piacképes játékosokat neveljen az intézmény. Az akadémia a PTE-PEAC-cal kötött együttműködési szerződést; ebből sokak számára az következik, hogy az akadémia legtehetségesebb játékosai abban a klubban bizonyíthatnak majd először, amelyet immár a város is támogat.

Rátgéberrel Pécsett szinte mindenki elfogult, ennek ellenére volt, aki megjegyezte, hogy a Pécs 2010 az ő idejében került pénzügyileg a lejtőre, ebben pedig neki is szerepe lehetett. Hogy az edző távozásakor mekkora volt az évente 200 millióból gazdálkodó klub adóssága, azt a kívülállók közül senki sem tudja, de a kiszivárgott adatok 150-200 millióról szóltak. Egy héttagú, vállalkozókból álló csoport azt ígérte, megmenti a klubot, ám hogy mit tett, miképp csökkentette az adósságot, arról soha senki nem nyilatkozott. A település vezetői már tavaly nyáron jelezték, hogy nem bíznak e titkolózó vállalkozói körben. Erre a héttagú team Iványi Dalmára, a Pécs 2010 – épp szülni készülő – irányítójára íratta a klubot fenntartó kft. tulajdonjogát.

A bizalomerősítő lépés – akár valós volt, akár virtuális – átmenetileg „bejött”: a város nem fordított hátat a klubnak. Ám ahogyan a korábbi tulajdonosok hallgattak arról, mit tesznek a csapat fennmaradása érdekében, úgy az egészséges fiúgyermeknek életet adó Iványi sem beszélt. Lapunk hét hónap alatt egyetlen szót sem tudott „kiszedni” belőle. Mi elviseltük a csöndet, a városvezetés nem.

Amúgy Rátgéber László vitatja, hogy Páva Zsoltot ő irányítaná „kosárpolitikájában”. Állítja: nem egyeztetett a városvezetéssel a múlt heti bejelentés előtt. Rátgéber azt is cáfolja, hogy nagy ívű álmainak szerepe lett volna a klub csődjében: mint említi, a gazdálkodásba nem volt betekintése, és soha nem az ő „parancsára” mentek végbe a drága igazolások. A játékosokat ugyan maga szemelte ki, de azt nem tudta, hogy kit mennyiért szerződtettek. Leszögezi: „Aki mást mond, az hiteltelen, és butaságot beszél.”

Jelzem neki, ez szinte hihetetlennek tetszik, mire az edző bólogat, és azt mondja: „Márpedig így történt.”

Ebben maradunk. Meg abban, hogy lesz még nívós kosárcsapat Pécsen. Csak az már egy másik klubé lesz. Amely – remélhetőleg – tanul a nagy előd hibáiból.

Iványi, a hallgatag