Pedig akkor még csupán annyi történt: a túraautó-világbajnokság idei ötödik versenyhétvégéjén a szabadedzés megkezdése előtt felhúzták a rolót a – két magyar pilótával, Michelisz Norberttel valamint Wéber Gáborral érdekelt – Zengő Motorsport bokszában. Ennyi is elég volt azonban a lelátón ülő több száz fős, dudákkal, magyar zászlókkal felszerelkezett „B középnek”, hogy belekezdjen a hétvége slágerébe, a „hajrá, Nóóórbiba!”Mindez ráadásul csak ízelítő volt. Bár akadtak aggodalmak, hogy a 3000 forintos belépőjegy elriasztja a nézőket, a szombat délutáni kvalifikációra és a vasárnapi két futamra a célegyenes lelátói csaknem teljesen megteltek a jobbára – a magyar csapat kocsijainak festését idéző – narancs-feketébe öltözött szurkolókkal, akiknek hangereje olykor a háromszáz lóerős, csendesnek aligha mondható versenyautók bőgését is elnyomta... A még nem hivatalos adatok szerint közel hatvanezren „tették tiszteletüket” a ringen a vb-futam, még inkább a szériában már harmadik szezonját töltő, tavalyi mogyoródi második helye és idei formája miatt futamgyőzelemre is esélyesnek tetsző Michelisz kedvéért.

Noha biztatásból nem volt hiány, kezdetben úgy tetszett: nem lejt a magyar pilótáknak a hazai pálya. Michelisz, aki egy hete Szlovákiában megszerezte élete első kvalifikációgyőzelmét, most csak hatodik lett az időmérőn, amit a szériát uraló három chevrolet-s pilóta nyert Yvan Muller, Robert Huff, Alain Menu sorrendben. Michelisz csapattársa, az első vb-szezonos Wéber technikai gondok miatt csak a tizenhatodik lett. Mindezek dacára a magyar csapatnál nem aggódtak különösebben, mondván, a versenytempóval nem lesz gond. Csakhogy a magyar pilótát – ezen már meglepődni sem lehet – megint elkerülte a szerencse. (Egy hete az élen hajtott Szlovákiában, ám kétszer is kilökték, ezért csak hatodik lett.) Szokásához híven kiválóan rajtolt, negyedikként érkezett az első kanyarhoz, de egy hátulról érkező sporttárs „megpöckölte” a kocsiját, így erősen gépészkednie kellett, hogy egyáltalán a pályán maradhasson. A tizenkettedik pozícióban találta magát. Ezután derekasan küzdött, sorra előzte az előtte lévőket, s végül a hetedik helyre kapaszkodott vissza. Mindeközben Wéber Gábor sem sétakocsikázott: a starthoz képest hat helyet javított, a tizedik, pontszerző helyen zárta a futamot. Bár a bravúr az első nekirugaszkodásra elmaradt, a nézők így is győztesként köszöntötték a bokszutcába visszatérő Micheliszt – nem úgy az igazi nyertest, Mullert: nem feledték a magyar drukkerek, hogy ő volt az egyik, aki Szlovákiában „elütötte” a sikertől a magyar versenyzőt.

Noha a szurkolók már egy hetedik helynek is örültek, Michelisz nem volt maradéktalanul elégedett, jelezte is a két futam közötti szünetben, hogy ennél azért többre képes. S hogy nem a levegőbe beszélt, az a versenyhétvége második futamán ki is derült.

A szabályok szerint a második versenyen az első tíz fordított sorrendben állt fel a rajtrácsra, így a magyar pilóta az ötödik helyről várta a startot. S amint kialudtak a lámpák, szinte „felrobbant” a lelátó a hangzavartól: Michelisz ugyanis egészen elképesztő rajtot vett, az első kanyarig négy vetélytársát előzte meg, vagyis az élre ugrott.

– Most kéne leinteni – sóhajtott a futam első körének felénél egy szakújságíró, emlékeztetve, hogy „Norbit mindig megtalálja valaki, ha vezeti a versenyt”. Aggodalma azonban ezúttal feleslegesnek bizonyult: nemhogy támadni tudták volna, percről perce jobban elhúzott az üldözőktől, s remek tempóban, hibátlanul, magabiztosan vezetett egészen a leintésig. A befutót követően a közönség tombolt, a pályabírók leborultak a levezető körén lévő pilóta kocsija előtt, a csapatfőnök Zengő Zoltán pedig könnyeivel küszködött... Maga a versenyző – aki vb-pályafutása második futamgyőzelmét szerezte meg, egyúttal az összetettben előlépett a hatodik helyre – leginkább csak a fejét csóválta, s nehezen találta a szavakat. Csapata és a szurkolók méltatása után úgy fogalmazott: „Nem tudom pontosan, mit hogyan csináltam a rajtnál, egyszer csak az élen találtam magam. Aztán nyomtam, ahogy bírtam. A futam felétől már csak arra figyeltem, hogy a vezetésen kívül semmi másra ne gondoljak, koncentrálni tudjak a leintésig. Alighanem ez eddigi életem legboldogabb napja.”

Michelisz (elöl) és a mezőny