Hazafi vagyonokért
A történet a könyökén jön ki minden sportkedvelőnek, úgyhogy most csupán egyetlen bővített mondatban a kusza – és már-már gyomorforgató – história: Nagy 2009. június 21-én játszott legutóbb a magyar nemzeti csapatban, majd onnan a legkülönbözőbb indokokkal rendre távol maradt, mígnem tavaly februárban kimondta, hogy többé nem kíván hazánk válogatottjában szerepelni, s a múlt héten meg is kapta a spanyol állampolgárságot.
Amikor már mindenki azt gondolta, végre lezárult az utóbbi idők legátlátszóbb hazai sportsztorija, újabb gellert kapott az ügy: fölröppent a hír, hogy Nagy Veszprémbe igazolna. A „szakma” először a fantáziák birodalmába sorolta az értesülést – a bakonyi vezetők egyike egyenesen „hírlapi kacsának” minősítette az információt –, ám ahogyan teltek a napok,mind több részlet látott napvilágot, hogy aztán szerdán Barcelonából érkezzen a megerősítés. A katalán klub sajtótájékoztatón jelentette be: a csapattal kétszer Bajnokok Ligáját, egyszer EHF Kupát és háromszor spanyol bajnokságot nyerő klasszis már alá is írt a veszprémiekhez, noha – Enrico Masip technikai igazgató állítása szerint – a Barcelona mindent megtett azért, hogy Nagy maradjon. „Húszszázalékos fizetésemelést, valamint egész életére szóló megállapodást kínáltunk neki, amelynek értelmében játékos-pályafutása befejezése után csatlakozhatott volna a szakmai stábhoz” – mondta a direktor.
Ám Nagy ezt nem fogadta el, amit Masip azzal magyarázott: „Veszprémben a világ legjobban fizetett kézilabdázója lesz.” Hozzátette azt is: miután a sportolót 2013-ig Barcelonába köti a szerződése, ha a játékos már most távozni akar, az nagyon sok pénzébe kerül a Veszprémnek. Számszerűsítette is az összeget: az idő előtti lelépési díj hárommillió euró (az aktuális árfolyamon számolva hozzávetőleg 850 millió forint).
A magyar válogatottnak – Magyarországnak – három éve folyamatosan nemet mondó Nagy hirtelen pálfordulására akár magyarázatot is adhat a mennyei fizetés, ám nyitott kérdés azért marad bőven az elkövetkező napokra. Azért a későbbiekre, mert lapunk tegnap hiába kereste a veszprémi kézilabdaklub vezetőit, azok telefonja vég nélkül csörgött, illetve be sem volt kapcsolva. Ráadásul a Nagy esetleges válogatottbeli reaktiválásában illetékes sportági szakszövetségnél sem jártunk jobban. Érdeklődésünkre Ágai Kis András kommunikációs igazgató annyit mondott, hogy „az MKSZ egyelőre nem kívánja kommentálni a történteket”.
Pedig megkérdeztük volna Veszprémben, hogy:
1. ajelenleg csőd szélén táncoló klub milyen forrásokból kívánja fedezni a szerződtetéssel járó, a hazai méreteket (s talán nem is csak azokat...) tekintve elképesztő kiadásokat?
2. igazak-e azok az amúgy több hiteles forrásból is megerősített hírek, melyek szerint a veszprémi klub helyett jóval magasabb – egészen magas – körök járnak közben a kész vagyonnal felérő anyagiak előteremtéséért? 3. vajon mit szólnak a szurkolói körökben egyszerűen „árulónak” nevezett játékos leigazolásához azok a (nem mellékesen: a Himnuszt még a klubmérkőzések előtt is előszeretettel éneklő) veszprémi drukkerek, akik a Barcelona egy évvel ezelőtti vendégjátéka alkalmával kifütyülték és egy mérkőzésen át ócsárolták a legújabb szerzeményt?
A kézilabda-szövetség elnökénél érdeklődni szerettünk volna arról, hogy:
1. amennyiben Nagy a spanyol helyett mégis a magyar válogatottat választaná, a kétségkívül nyomós szakmai érvek Vetési Iván elöljáró szerint maguktól értetődően felülírják-e a morális indokokat?
2. miként értékeli majd a nemzeti érzületre köztudomásúan rendkívül kényes hazai (sport)vezetés azt, hogy olyan játékos fut ki a pályára a magyar válogatott mezében, aki évek óta a bolondját járatta szakvezetővel, szurkolóval, az országgal?
3. netán az a helyzet, hogy azok erőltették a sportágra Nagy hazahozatalát, akik nemzeti érzületről prédikálnak, de ebben az esetben „praktikusan” félretették, hogy a játékos azt teljességgel semmibe vette?
Fazekas Nándor, a magyar válogatott veszprémi csapatkapitánya mindenesetre készségesen nyilatkozott a Népszabadságnak. Elmondta: miután Nagy világklasszis, mindenképpen jól jár az a csapat, amely vele állhat fel. A kapus hozzáfűzte: ő árnyaltabban közelít korábbi és jövőbeni játékostársa megítéléséhez, mert „mindennek megvan az oka, s ha Laci azt látta jónak, hogy az elmúlt években oly módon alakuljanak a dolgok, ahogyan alakultak, akkor a saját szemszögéből biztosan igaza volt”. Megjegyezte: miután az átlövő nemrégiben határozottan kiállt a válogatottat körülvevő körülmények javításáért, s azok javultak is, így az is megeshet, hogy a hazai kézilabdasport köszönettel tartozik neki. Hogy a közvélemény osztja-e a „felmentő ítéletet” a magyar válogatottat – bárhogyan forgatjuk is – éveken át cserbehagyó, az olimpiai részvétel kiharcolásában semmiféle szerepet nem vállaló játékossal kapcsolatban, az legalábbis kérdéses. Ami biztos: Spanyolország budapesti nagykövetségén azt közölték lapunkkal, hogy a két ország viszonylatában nincs kettős állampolgárság, azaz Nagy Lászlónak vagy erről, vagy arról napokon belül le kell mondania. Ha ezen túllesz, már csak a sportbarátokkal kell elhitetnie, hogy ami 2009 óta történt, az nem parasztvakítás volt.
Egy tegnapi Facebook-bejegyzésben mindenesetre ez áll: „„Magyarként Barcelona, spanyolként Veszprém? Hazatér? Hova haza?”
