Anglia: nagy kékség

2012-04-26 Bajnokok Ligája bajnok_ligája labdarúgás

„Hosszú idő óta a legjobb, leginkább figyelemreméltó eredményét érte el a Chelsea” – írta a The Guardian című angol napilap, míg Roberto di Matteo szakvezető egyenesen „történelmi jelentőségűnek” nevezte a Barcelona kiejtését a BL-elődöntőben (1-0, 2-2).

A nyugat-londoni csapat korábbi futballistasztárjának, napjaink „átmeneti” menedzserének mind nagyobb az esélye, hogy véglegesen André Villas-Boas örökébe lépjen. Szerdán napvilágot látott sajtónyilatkozatában Di Matteo a rá jellemző kimért modorban fogadta azokat az újságírói megjegyzéseket, amelyek (a két meccs látványa alapján messzemenően érthetően) megkérdőjelezték csapata továbbjutásának jogosságát. Elismerte, hogy a Barcelona játékstílusa „egyedülálló és eltérő a Chel seaé től”, de nem győzte eléggé hangsúlyozni: „Úgy látszik, mindig képesek vagyunk előásni rejtett tartalékokat, s dacolni azzal, hogy az ellenfél a favorit.” Az edző védelmébe vette a kiállításával a továbbjutást kockára tevő John Terryt, mondván: „Mindenki követ el hibát.” Hozzátette: „A csapat kilenc nap alatt négy mérkőzést játszott, és a rá nehezedő nyomás sok lehetett a csapatkapitány számára.”

A The Guardian súlyosan hibáztatja Terryt, valamint Ramirest, Ivanovicsot és Raul Meirelest, mert „meggondolatlansága miatt egyikük sem játszhat az évad legnagyobb mérkőzésén”. Ám, ha a rendelkezésre álló játékosok a BL-döntőben meg tudják ismételni a Barca elleni teljesítményt, és nem utolsósorban „ismét melléjük pártol a szerencse, akkor végre beteljesül Roman Abramovics álma, mely megnyerte őt a labdarúgás számára”. Richard Williams, a napilap kommentátora „vad és bolond” estét emleget, melyen „a legyengült vendégek közül a legváratlanabb szereplő pecsételte meg a Barcelona sorsát: Fernando Torres, aki kései csereként állt be Drogba helyére, kihasználta a katalánok elkötelezettségét a totális támadásra. A spanyol játékos a Stamford Bridge-en eltöltött tizenöt nyomasztó hónap után végre mással is beírta nevét a klub történetébe, mint rekordösszeggel felérő, 50 millió fontos átigazolási díjával”.

A The Daily Mirror című bulvárlap szerint „a Chelsea nem volt hajlandó tudomásul venni saját esélytelenségét, az elkerülhetetlent, és megadnimagát a túlerőnek. Bármennyire felfoghatatlan, Európa királyait saját szent gyepükön fosztotta meg hatalmuktól.” Ha más és más erős szavakkal is, a brit laptudósítások mind „a csökönyös kitartás győzelmét” méltatják. Miként a The Guardian fogalmaz: „Amikor a kékek ellenálltak a Barcelona, azaz sokak szerint a világ valaha volt legerősebb klubcsapata jelentette kihívásnak, azt bizonyították, hogy a hatékony védekezés legalább annyira fontos a labdarúgásban, mint a lélegzetelállító támadások végrehajtásának képessége.”

Az anyagilag veszteséges Chelsea számára a döntőbe jutás pénzügyi vonatkozásai sem közömbösek: a klub legalább 45 millió fontot „kaszál” a tévéközvetítési jogokból, és további 2,8 millió fonthoz jut, ha megnyeri a Bajnokok Ligáját. Amennyiben diadalmaskodik Münchenben, de nem sikerül az első négy közé kerülnie a Premier Ligában, úgy a negyedik helyezettet fosztja meg a BL-kvalifikációs lehetőségtől. Akármelyik angol csapat lesz is az, amelyik nem szerepelhet a főtáblán, legalább 20millió fontosmínusszal kezdi a következő évadot.