A Vasas múlt szerdai – már-már sporttörténelmi – parádéjának helyszínén csobbantak a vízbe a felek ezúttal is, ám a Komjádi uszodát szépen megtöltő közönség az Egerrel szemben sehol sem találta a Jug Dubrovnikra megalázó vereséget mérő s a Bajnokok Ligája Final Fourjába kerülő „piros-kék” együttest. Még az első negyedben sem, noha akkor minden a papírforma szerint alakult, hiszen Kiss Gergely, majd közvetlenül a szünet előtt a hálóba bombázó Brguljan góljával 2:0-ás állásnál kaptak szusszanásnyi pihenőt a játékosok.

Egy darabig a folytatásban is az volt az ember érzése, hogy a címvédő hevesiek akkor sem lőnek gólt Nagy Viktornak, ha az angyalföldi kapus háttal áll a pályának, de a már az első nyolc percben is bemutatott tűzijátéknak mégiscsak meglett az eredménye, sőt: Mezei szépítése után nem sokkal a kanadai Graham tetszetős előnykihasználásával egyenlített Gerendás György társulata. A néhány nappal azelőtt „atompólóval” kirukkoló Vasas most körülményesen és sok hibával szövögette akcióit, de a szakasz végére azért csak sikerült kihozni a sodrából az amúgy a megszokotthoz képest fölöttébb higgadtnak mutatkozó egri trénert: Boskovic hálószaggató lövésével a nagyszünetben ismét a fővárosiaknál volt az előny (3:2).

A túloldali kollégákhoz hasonlóan jelentős erőt felvonultató egri tábor a harmadik nyolc percben transzközeli állapotba került, tekintve hogy Birosé után megint Graham nevét írták ki a villanyújságra, na meg azt: Vasas–Eger 3:4. Mögöttem ült a lelátón Kemény Dénes, így nem láttam az arcát, de felteszem, a szövetségi kapitány is hitetlenkedve figyelte a medencében történteket: azt, hogy Kiss Gergely lövése sokadszorra a kapufáról vágódik ki, és azt, hogy Steinmetz Ádám igen nagyvonalú – felelőtlen? – ejtése nyomán képtelen egalizálni a toronymagas favorit házigazda.

Az utolsó periódusban aztán tényleg meghűlt a vér a Vasas-szimpatizánsokban, mert Mezei kétgólosra növelte a differenciát, igaz, hat perc még hátravolt. Vajon mire elég ennyi idő? – szólt az adekvát kérdés, s magukat a hajrára emberesen összekapó hazaiak csattanós választ adtak: hát a fordításra!

Előbb Vámos Márton lyuggatta ki kis híján a Szécsi által őrizni próbált hálót (4:5), majd – bár nem tudhatjuk, mi történik, ha a szlovák Seman rendkívül ígéretes kísérletét nem hárítja Nagy Viktor – egy „röplabdás” műremek lezárásaként Kiss már az egyenlítést ünnepelhette (5:5); amikor pedig már csak alig több mint egypercnyi játékidő maradt, következett a már emlegetett Steinmetz Barna-jelenet, s a kicentizett, mesteri ejtéssel a sírból kikínlódott Vasas-siker (6:5).

Ezzel együtt nem csoda, hogy az uszodából kiömlő tömegben innen is, onnan is azt lehetett hallani: a ProRecco elleni BL-elődöntőben ez a produkció nagyon kevés lesz. Ám Földi László játékosai miért ne nézhetnék most az érem másik oldalát, amelyen az áll: kiderült, hogy nemcsak brillírozni, hanem vért verejtékezni is tudnak.

Ráadásul hol van még a Recco?

Az egyik fél második győzelméig tartó párharc csütörtökön Egerben folytatódik.

Forró víz