Mou Camp
Sportszerűségből a legmagasabb érdemjegy illeti meg a Barcelona edzőjét, ám a Marca című madridi lap szerény 4-essel minősítette a szakvezető „teljesítményét” az örökrangadón. Ugyancsak 4-essel kellett beérnie Messinek, aki másfél órára nyomtalanul eltűnt, a döntő gólt szerző Cristiano Ronaldo viszont a maximális 10-est kapta az újságtól. (Noha ennyire jól nem játszott.) Pepe és Benzema produkcióját 9-essel, Casillasét, Khediráét és a Nou Camp-fóbiáját leküzdő Mourinho trénerét 8-assal honorálta a fővárosi orgánum, míg a „Barcából” egyetlen labdarúgót sem jutalmazott 7-esnél jobb osztályzattal.
A vörös-kékek valóban súlyos csalódást keltettek, nem elsősorban a vereséggel, hanem minden extrát nélkülöző, bágyatag futballjukkal, amelynek gond nélkül állt ellen a mindvégig rendkívül koncentráltan és áldozatkészen védekező Real Madrid. A fehérek azzal léptek fel a barcelonai katlanban, hogy számukra a döntetlen is megfelelő eredmény, s a Valdes súlyos, Puyol még súlyosabb hibájából elért vezető góljuk után helyzethez is alig engedték jutni a katalánokat. Messi egyetlen igazi megmozdulása és finom passza nyomán a ziccert rontó Xavi ugyan egyenlíthetett volna, de nem ez, hanem a vendégek szinte tökéletesen működő elhárítása, illetve a házigazdák ritkán tapasztalható tehetetlensége jellemezte a találkozót. S noha a csereként beküldött Alexis Sanchez flippergóljával – a labda úgy cikázott ide-oda, mint a golyó a játékgépben – a Barcelona nagy nehezen egyenlített, három perccel később (a 73.-ban) Özil nagy passzt adott Cristiano Ronaldónak, és a „klasszikushoz” méltó kontratámadással a fővárosiak eldöntötték a mérkőzést.
Meg a bajnokságot, miként azt Guardiola is említette.
Ennek nyomán a madridi Cibeles téren sok százan gyűltek egybe szombat éjszaka, hogy mámorosan ünnepeljék az örök rivális legyőzését, valamint a több mint valószínű aranyérmet. Az öröm a diadalmas játékosok körében is hatalmas volt, Xabi Alonso egyenesen „fenomenálisnak” nevezte Cristiano Ronaldót. (Ha a középpályásra hallgatunk, akkor itt a második fenomén Ronaldo.) Casillas szintén magasztalta a portugál csatárt, de a legfontosabbnak azt tartotta, hogy együttese „valódi csapat volt, amely remek munkát végzett”.
A Barcelonának nem marad más, mint megnyerni a BL-t. Ha nem sikerül, akkor egy korszak lezárul, a 2000-es évek klubfutballjának emblémája már nem lesz etalon (a spanyol Király Kupa esetleges elhódítása nem ellensúlyozna szinte semmit sem).
Egy biztos: a szombat esti játékkal csak ugyanannyi sikerülhet, amennyi tegnapelőtt...
BARCELONA – REAL MADRID 1:2 (0:1)
Barcelona, 99 000 néző. Jv.: Undiano Mallenco.
Barcelona: Valdes – Daniel Alves, Puyol, Mascherano, Adriano (Pedro, 74.) – Xavi (Alexis Sanchez, 69.), Busquets, Thiago, Iniesta – Messi, Tello (Fabregas, 81.).
Real Madrid: Casillas – Arbeola, Pepe, Sergio Ramos, Fabio Coentrao – Di Maria (Granero, 73.), Özil (Callejon, 89.), Xabi Alonso, Khedira, Cristiano Ronaldo – Benzema (Higuain, 93.).
Gól: Khedira (17.), Alexis Sanchez (70.), Cristiano Ronaldo (73.).
A bajnokság élmezőnye: 1. Real Madrid 88 pont, 2. Barcelona 81, 3. Valencia 52.
