Vasas: vízi parádé
Bár a tréner szándéka nyilván a jobbik arcát mutató együttes szerepeltetése volt, az első negyedben kiderült: ez bizony a párharcban eddig látott Kőér utcai társulatok közül a leggyengébb...
Már-már megalázónak mondható differenciát tapasztalhatott ugyanis a Komjádi uszoda közönsége a nyitó szakaszban: az után, hogy Steinmetz Ádám nem egészen fél perc elteltével már felavatta Gergely kapust, Boskovic ejtett detronizáló módon a képzeletbeli gólvonal mögé, s hol volt még a szünet?!
Előbb Vörös centerezte a labdát a kapuba az után, hogy Kiss Gergelytől kapott mesteri, „röplabdás” passzt, majd Fazekas meg Vámos növelte a különbséget ötgólosra, minek nyomán Faragó Tamás, a piros-kék klub korábbi extraklasszis olimpiai bajnoka kimondta az „ítéletet”: „Nem hiszem, hogy innen lenne visszaút a Honvéd számára.”
Nem is volt...
A Vasas a látványos támadójátékot fegyelmezett – s olykor a kapufa segítségét is igénybe vevő – védekezéssel fűszerezte, így aztán izgalom helyett „csupán” esztétikai élmény jutott a szemlélőnek. A horvátok világbajnoka, Boskovic – a technika helyett ezúttal az erőre támaszkodva – hálószaggató lövéssel növelte az előnyt, s bár Salamon – összességében tizenhárom percnyi játék után – megszerezte a Honvéd első gólját, a lényegen ez mit sem változtatott. Mi több, mivel Decker is feliratkozott a villanyújságra, s a magyar sporttörténetben igazán emlékezetes eredményt mutatott a nagytábla: 7:1...
A jövő vízilabda-históriáskönyveiben néhány mondatot bizonyára megérő mérkőzés (rögzítsük: ekkora kiütést a ringben is ritkán látni) harmadik nyolc percében minden ott folytatódott, ahol az ötperces szünet előtt abbamaradt: noha Gergelyt az ifjú Lévai váltotta a vendégek kapujában, Vámos újabb, illetve Takács első góljával már-már szürreálissá alakult a különbség (9:1).
Nem csoda, hogy az addig „apa a fiával” játszadozás jegyében zajló „meccs” utolsó labdára úszása után alábhagyott a Vasas-pólósok koncentrációja, így aztán a Honvéd – Gór-Nagy és Kovács jóvoltából – megtriplázta találatait (9:3), ám az amúgy is relatív öröm végképp viszonylagossá vált a folytatásban, amikor is a nehéztüzér Vámos, valamint Decker „tizenegyeshez” juttatta csapatát.
Az immár show-ba hajló meccs vége a teljes képet a legkevésbé sem tükröző, szolid 12:7 lett, s azok után, hogy a sorozatban tizenkettedszer (!) finalista Vasas teljesítménye láttán a kalapemelés a minimálisan kötelező gesztus, immár a „nemzeti érdeket” szem előtt tartva, bejelentjük igényünket a folytatásra. Az Eger elleni jövő heti döntős párharc előtt, a Jug Dubrovnikkal holnapután vívandó, s négygólos hátrányból kezdődő, pesti BL-visszavágón kéretik valami nagyon hasonlót nyújtani!
