Magyarországon semmi szükség a magasan szárnyaló gondolatokra, mifelénk a szürrealitás maga a valóság... Már tavaly felkaphatta a fejét a sportkedvelő, amikor azt látta, hogy az FTC női kézilabdacsapata Dabason játssza a KEK-döntő hazai találkozóját, s ez az idén sem lesz másképp. Az után, hogy a zöld-fehérek a 16 ezres kisvárosban vívták ugyanezen klubtorna elődöntőjét a Dinamo Volgográddal szemben, kiderült: a dán Viborg együttese elleni döntő első, május 5-én vagy 6-án tartandó meccsének is a Pest megyei helység ad otthont.

Kökény Beatrix, a korábbi klasszis irányító, a Ferencváros ügyvezető igazgatója elmondja, hogy az immár menetrendszerű költözés oka kettős, és mindkét indok igazán prózai: 1. a népligeti csarnok kicsi; 2. Budapesten a szinte állandóan foglalt meg amúgy is méregdrága Papp László Sportarénán és a szintén nem fillérekért igénybe vehető Syma csarnokon kívül nincs megfelelő létesítmény (információink szerint az egykori BS napi használati díja hozzávetőleg 6-7 millió, a Symáé nagyjából 4,5 millió forint). A nem is olyan régen még a nyári olimpia rendezésével kacérkodó Budapesten európai kupadöntőbe kerülő csapat számára nincs tehát más megoldás: irány az országút, alkalmasint Dabas!

Megtudjuk Kökénytől azt is, hogy az Európai Kézilabda Szövetség a KEK esetében nem támaszt feltételeket a csarnok kapcsán (nem úgy, mint a BL-ben, amelynek Győr–Podgorica végjátéka így került a Kisalföldről a Bakonyba, jelesül Veszprémbe...), ám az FTC saját, összesen 1200 néző befogadására alkalmas otthonában megoldhatatlan feladatot jelentett volna a vendégszurkolók, az EHF-delegáltak, a VIP-vendégek és a ferencvárosi szimpatizánsok együttes elhelyezése. Hozzáteszi még: a korábbi tapasztalatokból kiindulva, továbbá nem felejtve, hogy Dabason eddig mindkét vendégjáték alkalmával sikeres volt a csapat, a döntő előtt már nem is volt kérdés számukra, hogy visszatérnek a vidéki városkába.

S hogy annak idején miért éppen Dabas lett a kiszemelt?

Ennek is profán oka van: az FTC trénere, Elek Gábor a helyi NB I B-s alakulat aktív jobbátlövője. A kapcsolat tehát adott volt, a fogadókészség nemkülönben. „Számunkra hatalmas megtiszteltetés, az itteni embereknek fantasztikus élmény, hogy ilyen rangos mérkőzéseknek adhat otthont a város” – ezt már Prohászka Csaba, a település 2005-ben épült sportcsarnokának igazgatója említi, s hozzáfűzi: „Persze tudjuk jól, ha Elek Gabi nem nálunk játszik, akkor aligha mi lennénk a házigazdák.”

Dabason a maximális helykihasználásra törekednek, ezért a meccs idejére elbontják az egyik kapu mögötti ülőhelyi részt, s állóhelyi szektort alakítanak ki. Ennek nyomán mintegy 2300 néző fér el a csarnokban, vagyis majdnem kétszer annyi, mint a Népligetben.

Megkérdeztük a direktortól, hogy egy kisvárosban mi szükség van ekkora sportlétesítményre, s ő rávágta: „Azért kell, mert Dabason harmincnégy sportágban működik szakosztály, ennek megfelelően a terem reggel héttől este tízig nap mint nap foglalt.” Nem felejti el megjegyezni azt sem: a csarnokot – az önkormányzat, valamint egy padlóburkolattal, szőnyegekkel kereskedő szponzorcég segítségével – gazdaságosan üzemeltetik, s még arra is lehetőséget teremtenek, hogy befogadják a testnevelésórákra érkező diákokat.

Ha már ez a téma, szóba kerül, hogy mit szól a vidéki szakember a főváros szégyenéhez, miszerint a legnépszerűbb klub kénytelen „emigrációba” vonulni az egyik legtöbb érdeklődőt vonzó labdajáték európai kupadöntőjének idejére. A válasz így szólt: „Ez kész röhej.”

Mintha mi mondtuk volna.

Dabasi emlék: Kovacsicz lő