A kapus-csapatkapitány ezzel egyszersmind cáfolja azt az újságírói elképzelést, miszerint egy ilyen horderejű siker után a minimum lenne, hogy a város főutcáján pezsgősüvegeket szorongatva masírozzon a társaság legalább pirkadatig. „Nem vagyunk mi olyanok...” – mondja lakonikusan, ám azzal kapcsolatban már bőbeszédűbb, hogy akkor milyenek is voltak valójában a svédországi kvalifikációs tornán.

Azt nyilván minden kézilabdabarát kívülről fújja, hogy a sorsdöntőnek nevezett, pénteki, macedónok elleni győzelem után a társaság szombaton 29:27-re – vagyis a vártnál nehezebben – felülmúlta a brazilokat is, majd egy nappal később, immár biztos londoni szereplőként 26:23-as vereséget szenvedett a házigazdák együttesétől.

– Tulajdonképpen minden úgy alakult, ahogyan elterveztük, bár a pályán ennél sokkal bonyolultabb volt a dolog – magyarázza. – Vért izzadva gyűrtük le az első két ellenfelünket, s ha a játékban akadt is jó néhány hiba, azt mindenki láthatta: az akarattal, a küzdőszellemmel nincs semmi baj. Bőséggel van min javítanunk, de a legfontosabb most mégiscsak a továbbjutás volt, s ha néha döcögött is a gépezet, azért elértük azt, amiért mentünk.

Mivel az elutazást megelőzően innen is, onnan is, azt lehetett hallani, hogy a sportág hazai jövőjét is alapvetően meghatározhatja, sikerül-e kivívni a játékokon való részvételt, megkérdeztük Fazekast, szerinte milyen hozadéka lehet a londoni szereplésnek.

– Magam túlzónak éreztem, hogy a hazai kézilabdasport perspektíváját a mi produkciónk határozza meg, ám kétségtelen: kedvezőbb a légkör így, hogy lesz magyar válogatott az olimpián. Igenis nagy dolog, hogy kint vagyunk, főleg ha megnézzük, milyen bivalyerős csapatok maradtak ki a mindössze tizenkét együttesből álló mezőnyből.

És mi várható Londonban? – szegezzük a kérdések legaktuálisabbját a kapusnak, de ő elhárítja a választ.

– Erre könnyen felelhetek: fogalmam sincs. Ki tudja, miképpen alakul a felkészülésünk, sújtanak-e bennünket újabb sérülések, hogyan sikerül a formaidőzítésünk, milyen csoportba kerülünk? Ha minden klappol, bármi lehet. Ha meg semmi, hát akkor is... (B. G.) A göteborgi selejtezőcsoport végeredménye: 1. Svédország 6 pont, 2. Magyarország 4, 3. Brazília 2, 4. Macedónia 0.

Londoni kalapok

Az olimpiai férfitorna kiemelése (valamennyi kalapból egy csapat kerül az A, egy pedig a B csoportba). 1. kalap: Franciaország (világbajnok), Spanyolország (selejtezős). 2. kalap: Svédország (selejtezős), Horvátország (selejtezős). 3. kalap: Izland (selejtezős), Magyarország (selejtezős). 4. kalap: Szerbia (selejtezős), Nagy-Britannia (rendező). 5. kalap: Dánia (Európa-bajnok), Argentína (a Pán-amerikai Játékok győztese). 6. kalap: Dél-Korea (az ázsiai selejtező győztese), Tunézia (Afrika-bajnok).

Női BL és KEK: döntős itt is, ott is

Bőségesen teljesítette feladatát, simán ledolgozta Romániában összeszedett négygólos hátrányát a Győr női csapata a Bajnokok Ligája elődöntőjében. Karl Erik Böhn együttese az „átmeneti” otthonban, Veszprémben 31:23-ra győzte le a Valcea alakulatát úgy, hogy a szünetben már 19:12-re vezetett. A siker nyomán a kisalföldiek megteremtették maguknak a lehetőséget arra, hogy elérjék régóta áhított céljukat: a BL-trófeáért a norvég Larvik csapatát összességében tizenkét góllal felülmúló, montenegrói Buducsnoszt Podgorica társulatával csatáznak majd, először hazai pályán, május első hétvégéjén.

A második számú európai női klubtorna, a KEK döntőjében is lesz magyar együttes: az első mérkőzésen nyolcgólos győzelmet arató FTC az oroszországi visszavágón csupán 38:35-re kapott ki a Dinamo Volgográdtól, így Elek Gábor garnitúrája meggyőző fölénnyel került a sorozat finálájéba, ahol a dán Viborg csapata vár rá.

Sikerült!