Nyíregyházán, a 2010-eswimbledoni junior bajnok szülővárosában az ifjú házigazda vitte hátán a magyar csapatot az euro-afrikai zóna II. osztályában a Lettország elleni második fordulós mérkőzésen. Nyitányként ugyanis a világrangsor 544. helyén álló Fucsovics csaknem ötórás csatában 6:7, 6:3, 6:4, 4:6, 6:3 arányban legyőzte a korábban Federer és Djokovics skalpját is megszerző Gulbist (80.). Legutóbb kilenc esztendeje történt meg, hogy magyar férfi teniszező top 100-as játékos ellen nyert: akkor Sávolt Attila a párizsi Grand Slam-tornán az orosz Juzsnijjal szemben aratott sikert. S mivel az első napon Kellner Ádám teljesítette a „kötelező gyakorlatot” (2:0), a magyar csapatnak már csak egyetlen győzelem hiányzott a zónadöntőbe jutáshoz. A Bardóczky Kornél, Balázs Attila kettős azonban elbukta a páros meccset, majd Balázs kikapott Gulbistól, s 2:2-es állásnál, az ötödik mérkőzésen Fucsovicsra várt a megmentő szerep. Honfitársunk küzdött becsülettel, de Juska 7:6, 7:6, 6:4-es sikere a letteket delegálta az ukránok elleni zónadöntőre. A magyar válogatott tehát (akárcsak a Grúzia elleni 2006-os zónadöntőn) hazai környezetben veszített 2:0-ás vezetés után, s így a pályán már nem marad feladata, csak a jövő évi párosítás sorsolásánál lesz érdekelt.

Az elitmezőny találkozói annyiban hasonlítottak a magyar–lett mérkőzéshez, hogy – 2005 óta először – a Világcsoport valamennyi negyeddöntőjében is csak a zárónapon tisztázódott a továbbjutás. Mivel az esélytelen osztrákok – Marrach és Peya jóvoltából – „behúzták” a párost a címvédő spanyolok otthonában, a Nadalt nélkülöző armadának szüksége volt a vasárnapi pontszerzésre is, s végül Ferrer és Almagro két-két egyéni diadalával kialakult a 4:1.

Az elődöntőben az amerikaiak csúszkálhatnak majd az ibériai salakon. Sima ügy, vélhetnénk, ha nem tudnánk, hogy a kemény pályához szokott szerva-röptés tengerentúliak mostanában egészen jól mozognak a vörös szemcsés talajon. Februárban a Federert és Wawrinkát bevető svájciakat verték a bázeli csarnok salakján, most pedig Monte-Carlóban győzték le a franciákat (3:2). Az ászkirály Isner (11.) nyerni tudott Tsonga (6.) és Simon (13.) ellen is, az amerikaiak harmadik pontját pedig a párosban világelső Bryan ikrek szállították, így az Egyesült Államok csapata négy év után ismét elődöntőbe jutott. A most sérülés miatt hiányzó Fishsel kiegészülő társulat nem lesz esélytelen Spanyolországban, még akkor sem, ha a szeptemberi találkozón a házigazdák vélhetően szerepeltetik Nadalt, hogy megőrizzék 1999 óta tartó hazai veretlenségüket, s kiharcolják a címvédés lehetőségét.

Elméletben tehát decemberben akár újra is játszhatják a tavalyi spanyol–argentin döntőt, hiszen a dél-amerikaiak ezúttal is menetelnek. A horvátok legyőzése (4:1) nem volt egyszerű feladat, főleg úgy nem, hogy Nalbandian elveszítette a Cilic elleni drámai nyitómeccset (7:5, 4:6, 6:4, 6:7, 3:6). Ezért a beteg Del Potrónak pályára kellett lépnie; kiegyenlített, s a Karlovic elleni diadalba „bele is gyógyult”, hiszen az után már lélegzethez sem jutottak az európaiak.

Az ősszel azok a cseh vitézek érkeznek Buenos Airesbe, akik húsvétkor sikerrel védték a prágai várat a 2010-es Davis Kupa-nyertes Szerbia ellen (4:1). A csehek rászolgáltak a győzelemre a Djokovics nélkül is méregerős szerb sereg ellen. Berdych két vállra fektette Tipszarevicset és Troickit, a Berdych, Stepanek páros pedig a Bozolajc, Zimonjics kettős 6:4, 6:2, 7:6-os legyőzésével érte el a továbbjutáshoz szükséges harmadik pontot, majd Rosol már tét nélküli meccsen a negyediket. Négy éven belül harmadszor elődöntős a cseh válogatott, ám kérdés, hogy a megszokott partitúra (Berdych kétszer és a páros) elegendő lesz-e a 14 ezres dél-amerikai publikum előtt, s főként az argentin tenisztörténelem első Davis Kupáját végre megszerezni kívánó Del Potro, Monaco, Nalbandian, Schwank kvartett ellen.