Két vezér: Carlos és Milorad
A találkozó – főként a tizenkétezres Scandinavium aréna mintegy harmadát megtöltő balkáni szurkolók felvonulása miatt – forró hangulatban kezdődött. Az első gólt Mocsai Tamás szerezte, ám az ünneplésre nem sok ideje maradt, mert a spanyol játékvezetők – Laluska társaságában – azonnal kiállították. Az ellenfél nem tudta kihasználni a korai kettős emberelőnyt, ennek ellenére fölöttébb magabiztos maradt, s az első félidő derekán 10:7-re vezetett. A macedónok erőszakosan védekeztek, miközben Császár és társai fantáziaszegény támadójátékot mutattak be.
A fordulat jórészt Carlos Perez pályára lépésének tulajdonítható.
A macedón védelem képtelen volt föltartóztatni a Veszprém negyvenegy éves, kubai születésű klasszisát, miközben a másik kapunál Fazekas mind gyakrabban találkozott a labdával, a többiek pedig prímán semlegesítették Lazarovot, a macedónok legjobbját. Igaz, a magyar válogatott sokszor játszott emberhátrányban, mert Sztojlov beállóst szabályos eszközökkel ritkán tudta megállítani. A macedónok azonban nem voltak eléggé hatékonyak a létszámfölényes helyzetekben, így Mocsai Lajos szövetségi kapitány csapata 15:13-as vezetéssel mehetett a pihenőre.
A második játékrész első szakaszában úgy tetszett, honfitársaink már túl vannak a nehezén. A macedónok mindkét kapu előtt bizonytalannak mutatkoztak, a magyar csapatban pedig – Perez mellett – a másik honosított játékos, a szerb Milorad Krivokapics is remekül lőtt. Az együttes négy góllal vezetett, és semmilyen jel nem utalt arra, hogy szoros végjáték következik.
Ám a társaság támadójátéka megint szétesett, s az ötperces gólínség elég volt a macedónoknak a fölzárkózáshoz. A fanatikus balkáni drukkerek újból őrült biztatásba kezdtek, Mojszoszki pedig 23:22-re alakította az állást.
A mérkőzés zárószakaszában felváltva estek a gólok, a döntés az utolsó percekre maradt. Manaskov az 59. percben újra „mínusz egyre” hozta föl csapatát, ráadásul a szigorú spanyol bírák Zubait kiállították. Mindennek tetejébe Gulyás megsérült, s a szinte az egész mérkőzést a kispadról néző Harsányinak kellett beállnia.
Bár a kényszer szülte, jó csere volt...
A jobbszélső kulcsfontosságú gólt szerzett, míg a macedónok utolsó támadásánál Mikler bravúrt mutatott be, így a magyar válogatott megnyerte a vetélkedő számára legfontosabb találkozóját, és kijuthat a londoni ötkarikás vetélkedőre. Ehhez ma le kell győznie – a svédek ellen 25:20-ra alulmaradó – Brazília legjobbjait.
A kézilabdában ez korántsem képtelen feladat...
Győr, Veszprém megye
Emlékezetes: a Győr női csapata jól eltolta a Bajnokok Ligája-elődöntő romániai mérkőzésének második félidejét, úgyhogy most kínlódhat a továbbjutásért. Noha Görbicz és társai az első játékrészben négy góllal is vezettek már, a térfélcsere után megmagyarázhatatlan módon összeomlott a csapat, és 35:31-es vereséggel zárta a valceai találkozót. A norvég edző dirigálta, világklasszisokkal felálló, ugyanakkor a BL-trófeára évek óta hiába ácsingózó kisalföldiek ma délután négy órakor „átmeneti szállásukon”, Veszprémben fogadják vetélytársukat. Karl-Erik
Böhn szakvezető optimistán nyilatkozott a visszavágó előtt: „Ezúttal egy másik Győrt láthatnak majd a szurkolók. Olyat, amelynek tagjai hatvan percen át koncentrálnak a pályán.”
Sokkal kellemesebb az FTC helyzete a KEK-ben. A szintén a döntőbe igyekvő zöld-fehér együttes – ugyancsak félig hazai pályán, Dabason – kiütötte a Dinamo Volgográd garnitúráját (34:26), s Elek Gábor játékosainak minden okuk megvan a bizakodásra: az Oroszországban helyi idő szerint ma délben kezdődő találkozón nem éri őket semmiféle kellemetlen meglepetés. Amennyiben a sorozat múlt évi győztese, az FTC eljut a végjátékba, tizenhárom év után az első együttes lehet a női KEK-ben, amely megvédi címét.
