2009. JÚNIUS 21.: A magyar férfi kézilabda-válogatott az Európa-bajnoki selejtezőpárharc Galgócon rendezett visszavágóján 30:19-re legyőzte a házigazda szlovák csapatot, így kijutott a januári kontinenstornára. A sikerből a Barcelonában légióskodó Nagy László öt góllal vette ki a részét.

2009. OKTÓBER 20.:Ujjsérülést szenvedett Nagy László, a Barcelona válogatott kézilabdázója, s bejelentette: nem játszik a következő heti felkészülési tornán. A sportnapilap értesülése szerint „nem arról van szó, hogy Nagy a válogatottság lemondásával előkészítené spanyollá honosítását”.

2009. DECEMBER 8.: Nagy László –családi okokra és kisebb sérülésre hivatkozva – bejelentette: nem vesz részt a januári, ausztriai Európa-bajnokságon. Döntése okairól így nyilatkozott: „Az elhatározásom csak az Eb-re szól, jelenleg nem téma az, hogy a 2012-es olimpián a spanyol válogatottban szerepeljek. Tíz éve minden világversenyen ott voltam, most inkább a családommal szeretnék lenni. Ráadásul korábbi ujjsérülésem után nem vagyok százszázalékos állapotban, noha játszom a klubomban, nem lehet a kezemet túlterhelni.”

2010. JANUÁR 29.: Csak a klubtársai pedzegették a lehetőséget, ő maga sohasem tárgyalt a Barcelona és a spanyol szövetség vezetőivel esetleges honosítása ügyében – ezt állította Nagy László, aki úgy vélte: ha játszik a válogatottban, az a baj, ha kihagyja az Eb-t, akkor meg azért kiáltják ki bűnbaknak.

2010. MÁJUS 26.: „A hét végéig vár határozott választ Nagy Lászlótól Mocsai Lajos, a válogatott szakmai igazgatója arra vonatkozóan, hogy az átlövő vállalja-e a szereplést a szlovének elleni júniusi vb-selejtezőkön.”

2010. JÚNIUS 1.: Gerinc- és derékbántalmai miatt lemondta a szlovének elleni szereplést Nagy László. A két nappal korábban a Barcelona színeiben még BL-döntőt játszó jobbátlövő telefonon közölte döntését Mocsai Lajossal.

2010. JÚNIUS 2.: Sinka László, a szövetség elnöke a Népszabadság érdeklődésére elmondta: „A válogatott öszszeállítása amindenkori szövetségi kapitány dolga.” Mocsai Lajos kapitány szerint viszont ő nem illetékes, mert a szerződése a szlovénekkel vívott mecscsek után lejár.

2010. SZEPTEMBER 30.: Mocsai Lajos „meghosszabbított” szövetségi kapitány kijelölte bő keretét az Eb-selejtezőkre. A listán szerepel Nagy László neve is.

2010. OKTÓBER 25.: Nagy László e-mailben jelezte, hogy nem vesz részt a nemzeti együttes edzőtáborozásán.

2010. NOVEMBER 2.:Nagy László bejelentette: továbbra sem játszik a magyar válogatottban. Döntését azzal indokolta, hogy nem változtak meg azok a feltételek, amelyeket csapatkapitányként jelzett a szövetségnek. Levelében főként anyagi természetű indokokra hivatkozott. Írásában kifogásolta, hogy a válogatott játékosai a világversenyeken tízeurós, még az internethasználati költséget sem fedező napidíjat kapnak, valamint, hogy a sportolókra kötött biztosítások esetében a kártérítést nem az esetlegesen sérülést szenvedő játékosnak, hanem a szövetségnek utalják át.

2010. NOVEMBER 4.: Nyílt levélben álltak ki Nagy László mellett a magyar válogatott játékosai. „Kivétel nélkül mindenben egyetértünk Nagy László megállapításaival” – írták a korábbi csapattársak.

2010. DECEMBER 14.: Mocsai Lajos kijelölte huszonnyolc tagú keretét a világbajnokságra (január 13–30.). A névsorban Nagy László is szerepel. A kapitány az Origónak adott interjújában elmondta: sem szakmai, sem emberi problémája nem vetődött fel Nagy Lászlóval kapcsolatban, és csak a játékoson múlik, hogy részt vesz-e a vb-n.

2011. JANUÁR 2.: Nagy László nem vesz részt a svédországi olimpiai kvalifikációs férfi kézilabda-világbajnokságon, miután nem tudott megállapodni a magyar szövetség által felkért csoporttal szereplése feltételeiről.

2011. JANUÁR 4.: Vass Sándor, a kézilabda-szövetség alelnöke lapunknak nyilatkozva elmondta: „Szép lassan bohócot csinálunk magunkból.” Arra a kérdésre, hogy az ő vezetése alatt előfordulhatott volna-e a hasonló paródia a nemzeti együttesnél, a korábbi kiváló játékos közölte: „Nekem Nagy csak egyszer mondhatott volna nemet. Másodszor biztosan nem teszem meg neki ezt a szívességet.”

2011. FEBRUÁR 4.: A szövetség által felkért „tárgyalódelegáció” közölte: Nagy László továbbra sem adott választ arra a kérdésre, hogy a jövőben pályára lépne-e a magyar válogatottban.

2011. FEBRUÁR 10.: „Nagy László tömör levelet írt a kézilabda-szövetségnek: „A február 15-i határidőt nem megvárva, a mai napon, február 10-én jelzem, hogy nem kívánok szerepelni a válogatottban!” A bejelentésre reflektálva Vass Sándor alelnök közölte: „Nagy László ügyét már régen le kellett volna zárni.”

2011. SZEPTEMBER 24.: Vetési Iván, a kézilabda-szövetség új elnöke arról nyilatkozott, hogy Nagy László mégiscsak játsszon a válogatottban. „Nagyon hiszek abban, hogy meg lehet veleegyezni.”

2011. DECEMBER 21.: Nagy László – akit az EFE spanyol hírügynökség „egykori magyar válogatott kézilabdázóként” aposztrofált – Barcelonában úgy nyilatkozott: van egy határidő, ameddig eldönti, játszik-e majd a spanyol válogatottban vagy sem. Nagy az MTImegkeresésére tagadta, hogy bármilyen határidőről beszélt volna a spanyol újságíróval.

2012. JANUÁR 16.: Valero Rivera, a spanyol férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya kijelentette: ha Nagy László megkapja a spanyol állampolgárságot, akkor számít rá az együttesben.

2012. ÁPRILIS 3.: Az As című madridi lap szerint a spanyol Legfelső Sporttanács beadványt küldött az Igazságügyi Minisztériumnak, amelyben támogatja Nagy László honosítását. Az újság úgy tudja: az eljárás hamarosan befejeződik, és „a szándék az, hogy a játékos részt vehessen a londoni olimpián a spanyol válogatottal, abban az esetben, ha a csapat sikerrel veszi a hétvégi selejtezőt”.

2012. ÁPRILIS 4.: Mocsai Lajos szövetségi kapitány „sok boldogságot és sok sikert” kívánt Nagy Lászlónak, és hozzáfűzte: „Szólhatott volna két évvel korábban is, hogy ez a szándéka.”

Nem nagy ügy

A Nagy László honosítási ügyét feldolgozó szappanopera bizonyára véget ért. A Barcelona extraklasszisa spanyol mezben lép pályára a londoni olimpián (ha a spanyol csapat pályára lép az olimpián).

Csaknem három év múlt el azóta, hogy a kézilabdázó legutóbb a magyar válogatottban játszott, s az időtartamnak jelentősége van: a nemzetközi szövetség előírásai szerint „nemzetváltás” esetén legalább harminchat hónapnak kell eltelnie a csapatcseréig.

A magyar szövetségnek mégsem sikerült „kinyomoznia”, mi állhat Nagy állandó hiányzásának hátterében, miközben egy közepesen intelligens hivatalnok már régen fölismerte volna az elkerülhetetlent. Legalábbis nehezen fogható fel, mire gondolhatott a szervezet azok után, hogy az átlövő – a többi közt – családi okokra, ujjsérülésre, gerincbántalmakra, még a fizetős internetre is panaszkodva lemondta a szereplést a nemzeti együttesben. Kész szerencse, hogy a közelgő ötkarikás vetélkedő véget vet ennek az időszaknak, mert a távolmaradás ürügyeként előkerült volna még a napi horoszkóp negatív üzenete, a fényképes személyi okmányok egyidejű lejárta, továbbá a U2 barcelonai koncertje is.

Ne áltassuk magunkat, a kézilabda-elöljárók pontosan tudták, mi következik, de kevés kivételtől eltekintve csak lapítottak. Arra vártak, Nagy mondja ki: vége. Nagy pedig arra várt: a szövetség mondja ki ugyanezt.

Ha bármelyik fél kimondja a végszót, nyert volna. Részint Nagy döntésében nincs semmi szokatlan: akkor sem demonstráltunk, amikor Bojana Radulovics és Carlos Perez játszott a magyar válogatottban. (Utóbbi még játszik is.)

Részint a szövetséggel is egyetértettek volna sokan, ha a sumákoló átlövő helyett leszögezi: csupán olyan játékosra van szüksége, akinek fontos a magyar nemzeti mez.

Ehelyett mindenki hülyét csinált magából.

Nem Nagy-ügy, megszoktuk.

P. P.

Ettől a válogatottmeztől válik meg