Ezzel együtt a főállásban a magyar válogatott szakvezetői posztját betöltő norvég szakember győri „vendégművészkedése” eddigi legfontosabb feladatához érkezett, s a román városban semmi egyéb célja nem lehetett, mint úgy zárni a párharc első meccsét, hogy a másodikon gond nélkül kivívható legyen a döntőbe kerülés.

És Böhn – aki egy héttel korábban szövetségi kapitányként, alighanem a klubérdeket szem előtt tartva, lényegében feladta a magyarok németekkel szembeni Eb-selejtezőjét – hamar megnyugodhatott Valceában, mert játékosai remek első félidőt produkáltak. Bár eleinte még a házigazdánál volt az előny (5:3), a nagy kedvvel és még nagyobb formában játszó Görbicz és társai a 12. percben egyenlítettek (6:6), majd az irányító, továbbá a norvég beállós, Löke és főleg a brazil balátlövő, Amorim alakításaival nem egészen húsz perc elteltével négy góllal elhúztak (6:10).

Nem csoda, hogy a vendéglátók trénere, a korábbi világbajnok Radu Voniea torkaszakadtából üvöltött játékosaival, amikor úgy érezte, nem várhat tovább az időkéréssel, de a relatív áttörést nem az edző tanácsai hozták meg csapata játékában, hanem az a döntése, hogy Tolnai helyett a rutinos (khm...) Dinut küldte a háló elé. A románok újra ott lihegtek a győriek nyakán, ám még a szünet előtt sikerült visszaállítani a jelentős differenciát. Hét másodperccel a vége előtt Böhn is kikérte az idejét, s az utolsó akció pazar jelenettel zárult: Lekics a kapunak háttal állva lőtt gólt, és juttatta ezzel 17:13-as vezetéshez együttesét.

Fájdalom: nem sokat kellett várni a térfélcsere után, és Böhn újra magához rendelte játékosait... Az alakulat megmagyarázhatatlan metamorfózison esett át, minek nyomán az ellenfél három és fél perc leforgása alatt ledolgozta hátrányát (18:18). De ez még csak a kezdet volt a maratoni vesszőfutás során: miközben a magyarok kapujában Lunde nem került értékelhető kapcsolatba a labdával, odaát szinte minden összejött. És a kép nem sokat változott azt követően sem, hogy a norvég kapus helyét Pálinger foglalta el: jószerével minden román lövés góllal zárult a bántóan huzatos magyar fal asszisztálása nyomán. Háromnegyed óra múltán kiütésközeli állapotba került Böhn garnitúrája (28:21), s utóbb mármár kellemes érzésekkel gondolunk vissza a legföljebb közepesre sikeredett hajrára, hiszen a csapat legalább az esélyt megőrizte a visszavágóra.

A finisben magát némiképp összekapó társaság négygólosra csökkentette a különbséget (35:31), s az újabb, szombati randevú alatt a kérdések kérdése az: vajon melyik győri csapat lép majd a pályára a veszprémi „átmeneti szálláson”? Az, amelyik az első félidőben brillírozott, vagy az, amelyik a második fél órában kínlódott-szenvedett?

Mert ez a legkevésbé sem mindegy.

Női BL-elődöntő: Valcea (román)–Győr 35:31, Larvik (norvég)–Buducsnoszt Podgorica (montenegrói) 20:22.

Nekik nyolc

A második számú európai klubtorna, a KEK elődöntőjének első mérkőzésén a Ferencváros női csapata kiütéses győzelmet aratott a Dinamo Volgográd ellen. A Dabason rendezett találkozón Elek Gábor együttese – amely a meccs kétharmadánál tizennégy góllal is vezetett már – 34:26-ra múlta felül az orosz riválist, így nagy reményekkel várhatja a szombati visszavágót.

Szenvedő szerkezet. A győri Löke próbál kapura dobni a román védők szorításában