Ezzel együtt nem vállalok különösebb kockázatot, ha kijelentem: az ismert politikusok föltűnése a magyar klubok, szövetségek és sportvállalkozások élén annyit használt a hazai sport(gazdaság) fejlődésének, mint Kapcsos Vince középpályás válogatott szereplése a nemzeti együttes tekintélyének.

Ennek következtében fordulhat elő az, ami korábban talán sohasem: messzemenően egyetértek egy a Jobbik által beterjesztett javaslat üzenetével. Az egyebekben antihumanista, vállalhatatlan nézeteket valló párt képviselői beadványukban olyan törvénymódosítást irányoznak elő, amely megtiltaná az országgyűlési, az EP- és az önkormányzati képviselők, továbbá a polgármesterek szerepvállalását a sportszervezetek vezetésében. Nyilván vitatható, hogy a kör nem túl szé les-e, miként az is: a törvény ereje lenne-e a megfelelő eszköz. De az indoklásban megfogalmazottakkal nehéz nem egyetérteni: a politikai szervezet szerint Magyarországon az elmúlt hatvan évben a hatalom a maga céljaira használta fel a sportot, ahelyett, hogy kiszolgálta volna. Továbbá: a sporttársadalom fejlődése és az egyenlő versenyhelyzet megteremtése céljából elengedhetetlen, hogy a politika és a sport vezető tisztségei idehaza is elkülönüljenek egymástól.

Tényleg itt az ideje ennek, mert a sportszektorban addig képtelenség a teljesítményelvet alkalmazni, amíg pártpreferenciát rögzítő listát készítő potentátok vezethetnek klubokat.

Ha állami cégek hirdetései ott jelennek meg, ahol van „kapcsolat”, akkor nem az érdem dönt a versenyben, hanem a mutyi. Amíg az elit az odaszólok, kijárom, elintézem szentháromságban gondolkodik, addig csöppet sem kell csodálkozni, ha egyetlen magyar vívócsapat sincs az olimpián, ha a futballegyüttesek még az előtt befejezik a nemzetközi szereplésüket, hogy a komolyan vehető klubok elkezdték volna, s az utánpótlás-nevelő műhelyek a kimúlás határán állnak.

Ha nem szeretnénk, hogy a rendszer jutalmazza a racionalitást, a kreativitást, a tehetséget, a munkát és az eredményt, akkor nélkülözhetetlen a Hagyó Miklósok és a Kubatov Gáborok szerepvállalása a magyar sportban. Ha nem szeretnénk, hogy a hazai testkultúra korszerű struktúrában, a magánszektor igényeit kielégítő formában, a közjót szolgáló tartalommal működjön, a politikusok akkor is kihagyhatatlanok. Egyébként nincs racionális ok arra, hogy sehol és sohasem bizonyított, csupán a telefonkönyvükkel előrukkoló képviselők jelenjenek meg a vezetésben. Nem ismerik jobban az adott sportág problémáit, mint az abban érdekeltek. Nem tudnak jobb marketingtevékenységet folytatni, mint a szakemberek. Képtelenek hatékonyabban működtetni a szervezeteket, mint a magánszektorban tapasztalatot szerzők. Amiben „jobbak” náluk: a konklúzió nélküli beszédek, továbbá a költségtérítések elszámolása.

S ha mindenképpen segíteni akarnak, mutassanak példát a lusta polgároknak, s kezdjenek sportolni: a Hagyó, Kubatov kettős bemutatója talán vonzana néhány nézőt a szinkronúszóversenyre, amennyiben előbbi feje fölött nem csapnak össze a hullámok.

FTC elnök-választás