Így történt ez 1956 októberében a bécsi Práterben is, ahol az A együttes négyből a negyedik győzelemmel (2-0) zárta diadalmas európai körútját, míg az ifik 3-1-re nyertek az osztrák fiatalok ellen.

A tinédzserek az osztrák fővárosból Angliába utaztak, és ott értesültek róla, hogy itthon kitört a forradalom. Az angol szövetség illetékesei azt ajánlották: a magyarok maradjanak brit földön addig, amíg az események lehetővé teszik a hazatérést – a költségeket változatlanul fedezték –, majd a társaság visszament Bécsbe, mert Karl Rappan, aki abban az időben a Servette edzője (továbbá a svájci és az osztrák futball legendás alakja) volt, öt mérkőzésből álló alpesi túrát szervezett honfitársaink számára. Ezen a portyán szinte valamennyi magyar ifjúnak szerződést kínáltak különböző európai klubok, és Pázmándy, valamint Makay Dezső meg Németh Valér „aláírt” a Servette-hez. Hogy még kiket környékezhettek a menedzserek? Például az 1966-ban brazilverő válogatott kapusát, Gelei Józsefet, a Győrrel bajnok és BEK-elődöntős Povázsai Lászlót (ők azonban hazatértek); az Eintracht Frankfurttal 1959-ben német bajnoki címet nyert Sztáni Istvánt; a Ferencvárosban Kispéter-utódnak tekintett Nemes Gyulát, az Anderlecht és az FC Bruges későbbi törzsgárdistáját; a Barcelonához igazoló, majd a New Jersey állambeli Passaic városában letelepedő Szalay Tibort; Mathesz Imrét, aki az Austria Wienhez szegődött, aztán hazajött, és – a Vasas négyszeres bajnokaként – együtt játszott Geleivel a nevezetes magyar–brazilon; továbbá Kaszás Lászlót, aki 1957 elejéig kinn maradt, majd a Vasas Belgiumban és az NSZK-ban túrázó csapatával visszatért, bajnoki aranyérmet nyert, hogy a diadal után megint emigráljon, ezúttal Spanyolországba.

Volt választék bőven...

A szintén a Vasasban nevelkedő Pázmándyt és társait a FIFA – az MLSZ javaslatára – másfél évre eltiltotta, de a teljesítményen nem látszott a kihagyás: miután a három magyar 1958-ban hivatalosan is bemutatkozott a Servette csapatában, a genfi együttes 1961-ben és 1962-ben egyaránt bajnoki címet nyert (elsőre 23 győzelemmel és 3 vereséggel, másodszorra 93-30-as gólkülönbséggel). A BEK-ben pedig (1-3-ról) 4-3-ra legyőzte azt a Dukla Prágát, amelynek legjobbjai – Novak, Pluskal, Masopust, Adamec, Jelinek – vb-döntőt vívtak 1962-ben, és Masopust abban az évben elhódította az Aranylabdát. A visszavágót 2-0-ra a Dukla nyerte, nem utolsósorban azért, mert a magyar trió – attól tartva, hogy Csehszlovákiában fel (vagy inkább le-) tartóztatják – nem mert elutazni Prágába... Egy esztendővel később a Feyenoorddal szemben háromrészes krimi zajlott: Genfben 1-3, Rotterdamban 3-1,majd a Düsseldorfban tartott harmadik találkozón megint 1-3 – 1-1 és kétszer 15 perc hosszabbítás után. A német város Németh-város lehetett volna: az első gólt a magyar játékos szerezte, de Kruiver egyenlített, és... Hatvankettő után legközelebb 1979-ben lett svájci bajnok a Servette. A csapat edzője történetesen Pázmándy Péter volt. Az együttes pedig az 1978–79-es évadban további három trófeát is felhalmozott: a Lausanne 4-0-ás legyőzésével elnyerte az Alpok Kupát, majd a svájci kupát és a svájci Liga Kupát is megszerezte. Sokan koccintottak akkoriban Genfben Pázmándy 1968-ban nyitott kávéházában, a Postakocsisban...

Az edző a nyolcvanas években a Lausanne és a Sion csapatát is trenírozta, majd visszatért a Servette-hez, de csak rövid időre, mert 1990-ben szívműtétet kellett végrehajtani rajta. Ez után visszavonult, maradt neki a vendéglátás.

Aki benézett a Postakocsishoz, még véletlenül sem mondta ironikusan, csakis a legnagyobb tisztelettel: ez aztán szép kávéház!