Az ok: Peyton Manning.

Bár néhány hete még az is elképzelhetetlen volt, hogy az Indianapolis Colts kirúgja Manninget, megtette. Az NFL előző idényének legrosszabb mutatóját produkáló csapat szakított egész évben sérült, legendás irányítójával. Megdöbbentő volt, hogy Jim Irsay tulajdonos bejelentette: a klub nem tart igényt az ideál szolgálataira. A könnyeivel küszködő Manning, akinek 18-as számú mezét visszavonultatja a klub, elcsukló hangon kommentálta a döntést: „Az egész felnőttkoromat a Coltsnál töltöttem, de tudjuk, az életben és a sportban semmi sem tart örökké.”

Néhány hete még nem gondolta, hogy efféle monológra kényszerül: soha nem akarta elhagyni csapatát. Ez nem meglepő, mivel mindent elért a klubbal: 2007-ben megnyerte a Super Bowlt, négyszer választották az alapszakasz legjobbjának, tizenegyszer szerepelt az NFL gálameccsén, a Pro Bowlon, megannyi klub- és ligarekordot állított fel, pályafutása mind a 399 touchdown passzát ebben a társulatban adta. (Csak összehasonlításképpen: Tom Brady, a New England Patriots ikonja eddig „csupán” 300 hat pontot érő átadást osztott ki karrierje során.)

A válás után a Coltsot tizennégy éven át dirigáló harminchat esztendős játékos azonnal az érdeklődés középpontjába került. Több – a bajnoki címről eddig csak álmodozó – csapat vélte úgy: Manninggel végre a csúcsra érhet. A versenyt a Denver nyerte, részint azért, mert ifjú titánját is gondolkodás nélkül áldozta fel. Az együttes elöljárói úgy gondolják, hogy Manningre nem csak egy évad erejéig számíthatnak: öt idényre szóló, az irányítónak 96 millió dollárt garantáló szerződést tettek elé. A játékos nyilatkozata is azt támasztja alá, hosszú távon számolhatnak vele: „Nem hagyom abba. Senki nem szereti jobban a munkáját, mint én. Játszani akarok.”

Az irányító hamar levonta a tanulságot indianapolisi távozásából is: „Ez az NFL” – kommentált bánatosan.

Ha most Tebow-t kérdezik, talán ugyanezt mondja.