Már-már műfordítás
A második negyed közepéig aztán hallgatagok voltak a szurkoló angyalföldi klasszisok, akár Heltai Jenő örökbecsű darabjában Agárdi Péter, a néma levente, mert a Szeged a bajnoki rangadó első szakaszában 5:1-re elhúzott, és a folytatásban még növelte is előnyét (1:6). Ebben a periódusban olyan nagy volt a Vasas medencében lévő vízilabdázóinak áteresztőképessége, amilyen kicsiny az uszodáé – e miatt fogadhatott csak néhány száz nézőt a budai létesítmény –, Nemes azonban megjegyezte: „Messze még a vége.”
Ám arra még ő sem gondolhatott, hogy a következő negyedórában kizárólag az „utódai” tobzódnak a habokban. Olyasmi fordult elő ugyanis, amit komoly tétre menő mérkőzésen talán még nem látott a Komjádi: Földi László edző csapata szériában hét gólt szerzett, azaz 8:6-ra fordított. Már a „félidőben” 6:6 állt az eredményjelző táblán, majd Boskovic átadását Steinmetz Ádám kapásból, mesés mozdulattal továbbította a hálóba, aztán a horvát Boskovic maga tette tönkre a házigazdák brillírozása közben a labdával sehogyan sem találkozó Baksa kapust. A másik oldalon Nagy Viktor még Molnár ötméteresét is hárította, Méhes Jenő, a Vasas szakosztály-igazgatója pedig nem győzött gúnyosan tapsolni a büntetőt ítélő Németh játékvezetőnek... A bíró ezt nem felejtette el, és a negyedik negyedben piros lapot mutatott fel a direktornak, ám a záró szakaszra már 10:7-tel fordultak a vendéglátók. S noha Kunac két góljával 10:9-re felzárkózott a Szeged, a háromgólos különbség megmaradt, mert a Tisza-parti duplát Steinmetz Ádám és Boskovic újabb nagyjelenete követte (12:9).
Ezzel a Vasas, amely a második negyedben kezdte a meccset, de aztán – a már említettek alakításain túl a triplázó Vámos, valamint Katonás kiváló produkciójával – messzemenően pótolt mindent, amit az elején elmulasztott, átvette a vezetést a táblázaton, és az alapszakasz-győzelem legfőbb várományosává lépett elő.
Ezt a műfordítást talán még Heltai is megirigyelte volna...
