Nyomban hozzáteszem, hogy a magukra és a (a televíziós, illetve futball-) tradíciókra valamit is adó szpíkerekről van szó, elvégre azokkal a közvetítőkkel, akik minden gátlás nélkül beszélnek összevissza – minimális felkészültség vagy hitelesség híján –, nem érdemes foglalkozni.

Ifjabb Knézy Jenő jó szándékkal közelített a Videoton–Debrecen meccshez. „Minden adott a szuperrangadóhoz” – mondta a mikrofonba a mérkőzés elején, függetlenül attól, hogy a megállapítás nem fedte a valóságot, hiszen egyvalami eleve hiányzott: a részvevők nemzetközi mércével mérhető – vagy legalább nagyítóval szembeszökő – kvalitása. Ám rajta ne múljon – gondolhatta a „kis” Knézy, aki nyilván azt is figyelembe vette, hogy a köztelevízióban ma gyakoribb a fényezés, mint az autószervizekben (már, ha nem éppen retusálás zajlik). Arra azonban már nem vállalkozott – feltehetően édesapja szellemisége miatt sem –, hogy a szegényes látványt gazdagon feljavítsa. A hetvenötödik perc táján inkább sóhajtott, mint felélénkült: „Végre egy jelenet, amely labdarúgásra emlékeztetett.” A köztes időben (értsd: a kezdőrúgástól a hajráig) semmi nem történt, ami eloszlatta volna a dilemmát, hogy ez vajon mitől is szuper; gól ugyan esett, de az a burleszkfilmek világát, s nem a labdarúgást idézte. (Azért Buster Keaton jobb volt A generálisban, mint Mladen Bozsovics a fehérvári kapuban.)

Nem sokkal később Faragó Richard küszködött az FTC–Honvéd végtelen unalmával és azzal, hogy ne bántson senkit. A finisben aztán ő sem bírta tovább, és megjegyezte, hogy a ferencvárosiak mindössze kettőt nyertek meg tíz hazai mérkőzésük közül, s ez bizony méltatlan az Üllői úti hagyományokhoz. Majd azonnal „visszaszívta” az összehasonlítást:

„Hagyományok? Hagyjuk...” Ő is dicsérni ment, nem temetni, de diszkréten jelezte: nem akar hülyét csinálni magából, pláne nem a nézőből.

A jelenlegi magyar futball még arra is alkalmatlan, hogy valamiképpen „feldobják”. Nincs hírverés, amely ellensúlyozni tudná azt a (rom-) halmazt, amellyel hétről hétre szembesülni kell. S a Videoton–Debrecen meg az FTC–Honvéd csak a szokásos élményt nyújtotta. A Vasas–Győr alatt egyenesen arra gondolt az ember: ha már a középkorban lett volna efféle NB I, akkor kimarad a történelemből az inkvizíció, mert az elhurcoltat kiviszik a találkozóra, és öt perc alatt mindent bevall (még azt is, amit nem követett el).

Az akkori szerencsétleneket nem mentette meg a magyar első osztály. De bennünket sem kímél: nekünk itt van a XXI. századi büntetés.