Vendég hazai pályán

2012-03-13 Bajnokok Ligája bl labdarúgás

„Tudjuk, hogy esélytelennek tartanak bennünket. De mi már nemegyszer megmutattuk a Góliátoknak, milyen a svájci Dávid” – mondta Heiko Vogel, az FC Basel edzője a labdarúgó BL-nyolcaddöntő müncheni visszavágója előtt.

Ami tény: az alpesi együttes egyetlen csoportmérkőzését sem veszítette el idegenben, noha a manchesteri Old Traffordban és a lisszaboni Luz stadionban is fellépett (3-3 a Uniteddel, 1-1 a Benficával). A vendégek most 1-0-ás előnnyel érkeztek a bajor városba, ahol egyelőre nem tudják hova tenni a Bayern 7-1-es Bundesliga-győzelmét a Hoffenheimmel szemben. A bulvárlapok stílusát jellemzi a Bayerns Tor-gasmus főcím, a Münchner Merkur viszont jóval diszkrétebben fogalmazott, amikor azt írta: „Hét életjel”.

Uli Höness, a müncheniek elöljárója a gólzáportól függetlenül is leszögezte: „Ha kedden kiesnénk, azt nagyon nehezen tudnánk megemészteni. Nincs mese, az FC Basel ellenében egyszerűen tovább kell jutnunk. Pláne hogy a Bajnokok Ligája döntőjét ezúttal nálunk rendezik. Ám finalistának lenni a müncheni stadionban: az még csak álom, de a negyeddöntő – bízom benne – realitás.”

A német reményeket fokozza, hogy a Bayernnek hazai pályán százszázalékos az eddigi európai kupamérlege a svájci csapatokkal szemben, ennek megfelelően a fogadóirodák is csak 1,40-szeres pénzt fizetnek a müncheniek nyolc közé kerülésére (a bázeliek esetében éppen a duplája, 2,80-szoros a felkínált nyeremény). Vogel azonban már látott néhány német kupamérkőzést, amelyen alacsonyabb osztályú együttesek okoztak szerfölött kellemetlen meglepetést a favoritoknak. Nem mintha az FC Basel második vagy harmadik ligás csapat lenne; az edzője volt német amatőr futballista a Regionalligában játszó SV Edenkobenben. Az aktív labdarúgással hamar felhagyott, és huszonhárom esztendős korában már a tizenévesek edzéseit vezette. Hogy hol? A Bayern Münchennél. Vagyis az FC Basel valóban vendégként szerepel, de szakvezetője korántsem idegenben dirigál...

Ahogyan Vogel a fiatalokkal foglalkozott, úgy Claudio Ranieri, az Internazionale edzője hovatovább öregfiúk-együttest irányít. Marseilleben, a nyolcaddöntő első mérkőzésén a BL-történet legidősebb csapata vonult fel kék-fekete mezben: a korátlag csaknem harminckét esztendő – egészen pontosan harmincegy év és 331 nap – volt. A keret amúgy vagy tíz évet öregedett – a trénerrel együtt – az elmúlt hónapokban, mivel legutóbbi nyolc bajnoki mérkőzése közül csak kettőt tudott megnyerni az Inter, és négyet csúnyán elvesztett (Lecce 0-1, AS Roma 0-4, Novara 0-1, Bologna 0-3). A milánóiak szerencséje, hogy a San Siro gyepére 1-0-ás előnnyel kifutó Marseille még olasz vetélytársánál is rosszabb passzban van, hiszen hat hete nyeretlen a Ligue 1-ben, és úgy kapott ki négyszer, hogy egyetlen gólt sem ért el (Toulouse 0-1, Evian 0-2, Brest 0-1, Ajaccio 0-1). „Totális krízis” –így értékelik az Olympique jelenlegi helyzetét Franciaországban és Itáliában egyaránt, e párosítás azonban rávilágít az első számú európai klubtorna legfőbb gyengéjére is.

Mert miként nevezhető Bajnokok Ligájának az a sorozat, melynek legjobb tizenhat csapata között az olasz bajnokság hetedik és a francia bajnokság nyolcadik helyezettje találkozik?