– Ha valóban létezik, bár erre egyelőre semmiféle bizonyíték nincs, mi is szeretnénk azt elolvasni, hiszen a nyomozás szempontjából fontos információkat is tartalmazhat – fogalmazott Fazekas.

Kutasi az után követett el öngyilkosságot, hogy klubjának, a másodosztályban játszó REAC-nak hat volt és jelenlegi játékosát őrizetbe vette az ügyészség a nemzetközi fogadási csalásokkal összefüggésben. Ő maga mindig kiállt a játék tisztaságáért, és nem tudta feldolgozni, hogy azok döfték hátba, akikben a leginkább megbízott – mondják ismerői. Szerintük csapata játékosainak őrizetbe vétele felett Kutasi egyszerűen nem tudott napirendre térni.

Lassan másfél éve kezdődött Németországban az a nyomozás, melynek első látványos mozzanataként a bochumi rendőrség 2009. november 19-én Berlinben őrizetbe vette Ante Sapina Németországban élő horvát állampolgárt és több társát, azzal gyanúsítva őket, hogy egy, az egész világot behálózó ázsiai központú bűnszervezet vezéralakjaiként több száz labdarúgó-mérkőzést manipuláltak, főleg Európában és Dél-Amerikában. (Sapina egy 2005-ös németországi bundaügy kapcsán már nem volt ismeretlen a hatóságok előtt.)

A bochumi ügyészségi dokumentumokból a nyomozás kezdetén kiderült, hogy több magyar mérkőzés is érintett lehet a fogadási csalásokban. Bajnoki fordulók, kupameccsek, tét nélküli barátságos találkozók vegyesen. Olyan mérkőzések hátterét kezdték vizsgálni az ügyészek Európa több országában, amelyekre a média nem nagyon figyelt, olykor néző is alig volt a lelátókon, ám amelyeken mindig történt valami meghökkentő, valami furcsa, szokatlan, meglepő, ami – mint mára bebizonyosodni látszik – egyeseknek adott esetben eurószázezreket hozott.

Magyarországon az MLSZ feljelentése alapján (ez döntően a bochumi ügyészség által vizsgált magyar mérkőzésekkel kapcsolatos információkon alapult) a Nemzeti Nyomozó Iroda 2009 végén rendelt el nyomozást. Jogszabályi változások miatt tavaly az ügyészség is bekapcsolódott, és azóta az NNI, valamint a Központi Nyomozó Főügyészség közös nyomozócsoportja vizsgálja a nemzetközi csalássorozat hazai szálait. Az első letartóztatásokra azonban még fél évet várni kellett.

– Ezek a csalások össze sem hasonlíthatók a múltbéli bundabotrányokkal, amikor még egész csapatokat kellett lefizetni – említi Fazekas.

– Az internetes fogadások elterjedése óta elég egy-két játékost és/vagy a bírót megvenni a kívánt eredmény érdekében.

Fogadni nemcsak a végeredményre lehet, mint a totóban, hanem arra is, hogy lesz-e négy kiállítás, három tizenegyes, születik-e gól a 90. perc után és így tovább; gyakorlatilag bármire lehet tétet tenni.

Egy, szinte az egész világot behálózó bűnszervezet eurómilliókkal rövidítette meg a fogadóirodákat azáltal, hogy manipulálta a mérkőzések menetét és eredményeit. A szindikátus magyarországi „helytartója” és legfőbb koordinátora a nyomozás jelen állása szerint Kenesei Zoltán korábbi labdarúgó volt. Ő vagy a bizalmasai fizették le a játékosokat, játékvezetőket és asszisztenseiket, hogy a végén a szervezet számára a legkedvezőbb eredmény szülessen.

Arra is volt példa – mondta a konkrét mérkőzés megnevezése nélkül Fazekas Géza –, hogy a szindikátus képviselője a nézőtérről a meccs közben „rácsatlakozott” a bíró headsetjére, és szólt neki: a meccs előtt megbeszéltekkel ellentétben mégse osszon ki például öt piros lapot, inkább állítson ki valakit az utolsó percben, mert az még nagyobb bevételt hoz. A beavatottak, azaz a játékosok, a bírók és az asszisztensek előre megkapták a néhány ezer eurós kenőpénzt, amit – ha valamiért mégsem a megbeszélt eredménnyel zárult a mérkőzés – vissza kellett adniuk.

Amikor megtették tétjeiket, a szervezet képviselői mindig gondosan ügyeltek arra, hogy ne nyerjék túl magukat, nehogy a fogadóirodák gyanút fogjanak. Ezért több irodánál fogadtak, majd a nyereséget mindenütt készpénzben vették fel, összegyűjtötték, és futárokkal továbbították a szindikátus vezetőinek. A nemrég Peruból hazahozott S. László is a szervezet pénzszállítóinak egyike volt.

Eddig 25 játékos és játékvezető ellen indult eljárás Magyarországon. Fazekas nem kívánt részletekbe bocsátkozni, hogy a visszaélések hány csapatot érintenek. Mint fogalmazott, egyik klubot sem szeretné befeketíteni, már csak azért sem, mert sok esetben valóban csak egy-két játékos tudott arról, hogy a meccsen bizonyos dolgok megtörténnek, mert meg kell történniük. Igaz – folytatta Fazekas –, nemegyszer olyan érzésük volt az ügyészségi nyomozóknak, amikor a meccs végén a pálya széléről előállították az újabb és újabb gyanúsítottakat: több csapattársuk egyáltalán nem lepődött volna meg, ha érte mennek, s megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy nem így történt.

De nemcsak a távol-keleti szindikátus manipulálta a hazai mérkőzéseket, sőt – Fazekas becslése szerint – a meccsek többségében nem csak ők fizették le a játékosokat. A gyanús találkozók kétharmadában a részt vevő csapatok tagjai saját szakállukra is fölé rúgták a tizenegyest, illetve kiállíttatták magukat vagy öngólt rúgtak; előtte persze az interneten fogadtak, hogy a mérkőzésen a csapatuk kihagy egy tizenegyest, lesz kiállítás vagy éppen öngól. Ellesték a távolkeleti módszert, egymás közt mindent megbeszéltek, és megcsinálták „okosban”. Nem fizettek kenőpénzt, viszont övék volt a megnyert fogadás után járó teljes összeg.

Fazekas Géza nem kívánt találgatásokba bocsátkozni arról, hol tart a nyomozás, mikor és hány ember ellen emelnek majd vádat. Sejteni engedte ugyanakkor, hogy lesznek még gyanúsítottak, nem is kevesen; akár egy egész csapat ellen is eljárás indulhat a későbbiekben. Szerinte most kezdődik a második félidő, de a helyzet bármikor megváltozhat. Nem lehet előre megjósolni, ki és milyen vallomást tesz, mint ahogyan azt sem: a nyomozás előrehaladtával hányan élnek majd azzal a törvény adta lehetőséggel, mely szerint, ha még az előtt tesznek (akár önmagukra nézve is terhelő) vallomást, hogy a hatóság rájönne a szerepükre és meggyanúsítaná őket, megúszhatják a büntetést.

„A beavatottak, azaz a játékosok, a bírók és az asszisztensek előre megkapták a néhány ezer eurós kenőpénzt”