Királyi pech, magyar mázli
Ám még e kitűnő együttes is 4-0-ra kikapott egy hónappal később Szófiában, az olimpiai selejtező visszavágóján, úgyhogy a hajdani győzelem sem maradt boldogító emlék. Azoknak a többsége azonban, akik szerdán kimentek az ETO Parkba, nem volt a nagy idők tanúja, a Pintérek közül csak Ádámot ismeri, Sándorról talán nem is hallott.
Úgyhogy ovációval köszöntötte napjaink válogatottját, benne a másik Ádámmal, Szalaival, akimindjárt a negyedik percben gólt szerezhetett volna, de közeli fejesét – mely Dzsudzsák beívelését követte –, ha Mihajlov nem is, a jobb kapufa hárította. E kezdés után azonban hosszú szünetet tartottak honfitársaink – már, ami a futballt illeti –, és a huszadik percben meg kellett köszönni Ivanovnak, amiért volt szíves három méterről fölé fejelni Gargorov szögletét. Majd a magyarok hálával tartoztak Gargorovnak is, miután a korábbi előkészítő a huszonkilencedik percben mellé fejelte Bandalovszki gólpassznak tetsző átadását. A játék meglehetősen szerény színvonalon folyt, legföljebb a Manolev, Bandalovszki bolgár páros hívta fel magára a figyelmet: a jobb oldali kettős jó néhányszor öszszezavarta a telitalálatnak túlzással sem nevezhető Kádárt.
A negyvenedik percben aztán végre megint mutatott valamit a magyar csapat: miután Dzsudzsák lekapcsolt egy kezdetleges bolgár átadást, Szalai finoman átlépte a szélső passzát, ám Pintér tizenkét méterről, tiszta helyzetben messze mellé lőtt. A középpályás nem rúgott jobban két perccel később sem, de „eltört” labdáját Szalai a tizenegyespontnál lekezelte, és a jobb sarokba küldte (1-0).
Javulást a gól sem hozott, sőt az 58. percben csak Popov és a gondviselés mentette meg a magyar együttest az egyenlítéstől. A csatár úgy jutott középen a tizenhatoson belülre, hogy kettesben maradt Bogdánnal, de a kapusnak ezúttal sem kellett labdához érnie, mivel a bolgár játékos nyolc méterről – már-már felfoghatatlan „bravúrral” – mellé lőtt. Egy perccel később viszont Eriksson svéd játékvezető kímélte meg a vendégeket a valószínű 2-0-tól, mert Zanev elbuktatta Némethet, a mérkőzés bírája azonban elmulasztott tizenegyest ítélni.
Aztán a 70. percben Tonev bebizonyította, hogy ő is van olyan „artista”, mint Popov. A cserejátékos szintén szabadon mehetett a magyar kapu felé, de gyermetegen lőtt, és a kiszolgáltatott Bogdán bele tudott kapni a labdába. Két perccel ez után pedig Gadzsev rúgott úgy, ahogyan Pintér; „lövését” Popov Szalai-módra megállította, majd a kapu mellé küldte.
A hajrában Egervári kapitány beküldte a 86 válogatottságával Grosicsot befogó, Puskást lehagyó Királyt, ám neki nem szerencséje, hanem pechje volt: a 88. percben Djakov átadását Bozsinov nemhogy kiválóan átvette, de menthetetlenül a bal sarokba lőtte (1-1).
Ám a döntetlen miatt senki ne szomorkodjék: inkább örülni kell az „iksznek”...
MAGYARORSZÁG-BULGÁRIA 1-1 (1-0)
Barátságos mérkőzés, Győr, 10 000 néző. Jv.: Eriksson.
Magyarország: Bogdán (Király, 85.) –Varga, Korcsmár, Juhász, Kádár – Hajnal (Koman, 46.), Buzsáky (Elek, 46.), Pintér, Dzsudzsák (Laczkó, 81.) – Szabics (Németh, 46.), Szalai (Priskin, 63.).
Bulgária: Mihajlov (Kolev, 63.) – Manolev, Ivanov, Bodurov, Zanev (Minev, 63.) – Bandalovszki (Milanov, 46.), Djakov, Gadzsev, Zlatinszki (Tonev, 46.), Gargorov (Bozsinov, 63.) – Popov.
Gól: Szalai (42.), Bozsinov (88.).
