Király Gábor jelenleg Puskás Ferenccel osztozik a 4-5. helyen – ez sem akármi, ugyebár –, és tagja annak a szűk keretnek, amely a szereplések alapján a következőképpen fest: Grosics (Király) – Mátrai Sándor (81), Sipos Ferenc (77), Bálint László (76) – Bozsik József (101), Garaba Imre (82) – Fazekas László (92), Bene Ferenc (76), Albert Flórián (Sándor Károly, 75), Puskás Ferenc (85), Fenyvesi Máté (76).

A „kis” Király egy héttel a huszonkettedik születésnapja előtt, 1998 márciusában debütált a válogatottban: a csapat 3-2-re győzött a házigazda osztrákok ellen, az újonc pedig hárította Toni Polster tizenegyesét. A bécsi meccsen kinn volt a papa is, aki hasonló – ha nem nagyobb – boldogságot érzett, mint 1971 tavaszán, amikor az ifjúsági válogatottal 5-0-ás diadalt ünnepelt a Práterben. (A csatársor összetétele ez volt: Fehérvári, Király, Várady, Gass.)

A fiú akkor már a berlini Herthában védett, a nemzeti együttesbe pedig „kolléga” állította be, hiszen Bicskei Bertalan, a hajdani kapus hívta meg először az A csapat keretébe.

Király a német fővárosban feltűnő karriert csinált: a Hertha 1999-ben bronzérmet nyert a bajnokságban, majd a BL-ben a legjobb tizenhat közé jutott. A Milan ellen a San Siróban (1-1) a magyar kapus játszotta a főszerepet, bár nem sokkal több labdát hárított, mint akkor, amikor – kölyök korában – az édesapja rugdosott neki kapura, a papa ugyanis gondosan ügyelt rá, hogy ne legyen valamennyi lövéséből gól...

A „gyerek” mindenesetre törzsgárdista, sőt ideál lett a Herthában, ahol csaknem kétszáz bajnoki találkozón védett, mígnem hét év után, 2004-ben a londoni Crystal Palace csapatához szerződött. Európában „pizsamás kapusnak” hívták elmaradhatatlan mackóalsója miatt: a nadrág azokra az időkre emlékeztetett, amikor még a papa játszótársai és az apró Király bálványai (Szarka Zoltán, majd Hegedűs Péter) őrizték a Haladás kapuját.

Egyéb allűrje nem volt, és az idősebb Király nem aggódott Gábor előmenetele miatt, mivel a fiút nem csupán tehetségesnek, hanem elhivatottnak látta. Mostanában is csak azért izgul, mert – mint említi – „a mai labdákat nehezebb megfogni”.

A harminchatodik évében járó, 2009-től az 1860 Münchenhez tartozó kapusnak a válogatottal szerencséje is volt meg nem is. Egyrészt nyolcvanötször állhatott a háló elé, másrészt nem jutott ki Eb-re vagy vb-re, de az utóbbi másfél évtizedben talán Grosiccsal sem lett volna esély ilyesmire. Király első tíz meccsén öt győzelmet, négy döntetlent, egy vereséget jegyzett a nemzeti együttes, majd a kapus további tízes sorozatai így alakultak: 2, 4, 4 / 2, 4, 4 / 3, 3, 4 / 3, 1, 6 / 4, 1, 5 / 3, 1, 6 /4, 1, 5. A nyolcvanegyedik válogatottságtól pedig 5, 0, 1 a mérleg; összesen 30 győzelem, 20 döntetlen és 35 vereség került a statisztikába.

„Jobban örülök a fiam sikereinek, mint régen a góljaimnak” – említi a hamarosan hatvanéves Király Ferenc, de bármilyen nagy örömmel tölti is el gyermeke pályafutása, mindig nehezen viselte, hogy Gábor távol van. „Szép lenne, ha elérné a százat –mondja. – Ám még szebb, ha végre hazajönne már...”

Király Gábor: felfutás