Már csak azért is, mert a klub csődbiztosi felügyeletet kért a múlt héten. Ennek oka, hogy a helyi adóhatóság kilencmillió font befizetésére kötelezte az egyletet, mi több, az illetékesek szerint a Rangers további 50 vagy akár 75 millióval is tartozhat az államnak, mert évek óta szabálytalanul könyvelte el a játékosok fizetését. Ha a klubnak utalnia kell, akkor története alighanem véget ér. Nincs ennyi pénze, s nincs az a hitelintézet, amely tízmilliókat kölcsönözne a jelenlegi gazdasági helyzetben.

Bár ez a forgatókönyv a Rangers hagyományai, kulturális szerepe miatt irreálisnak tetszik, a futballvilág szereplői mind komolyabb figyelmeztetéseket kapnak a piactól. A skót együttes agóniája tanmese megannyi másodvonalbeli ligában szereplő topcsapatnak. Az 1872-ben alapított, emblematikus klub bukásának az oka az, hogy képtelen kigazdálkodni a labdarúgók fizetését. Ezért évek óta „trükközött” a bérekkel, egészen addig, amíg az adóellenőrök ki nem szúrták a visszaéléseket.

A társulat azon garnitúrák egyike, amelyek igyekeznek kitörni a statisztaszerepből az európai futball színpadán, ám sohasem jutnak el a Bajnokok Ligája negyeddöntőjébe, miként az Európa Ligát sem nyerik meg. Egyszerűen azért, mert képtelenek annyi pénzt előteremteni, amennyi a megfelelő erősségű keret kialakításához kell. (Ha a fontmilliók ott pihennének a bankszámlán, akkor is kérdéses, hogy a klasszisok örömmel sietnének-e a legkevésbé sem fantáziagazdag játékáról híres bajnokságba.)

A skót egy kvázi kétszereplős liga, amelyben a Rangers rivalizál a Celtic együttesével az elsőségért, a többiek pedig lényegében asszisztálnak a párbajhoz. Ám a kiemelt kettős kerete sem konkurál az angol középcsapatokéval. A Rangers nevesebb labdarúgói közt említhetjük Carlos Bocanegrát, az amerikai válogatott hátvédet, miközben a Premier Liga középmezőnyébe tartozó Evertonban is feltűnik a világbajnoki ezüstérmes John Heitinga vagy a dél-afrikai Steven Pienaar. A Rangers anyagi helyzete egyszerűen nem teszi lehetővé, hogy eurótízmilliókért vásároljon, sőt még kevéssé neves játékosainak bérét sem tudja kigazdálkodni. A meccsnapi bevételek, az ajándéktárgyak értékesítése, a jogdíjak és a szponzori szerződések nem fedezik ilyen, európai mércével középszerű együttes fenntartását sem. (Itthoni álmodozások helyett érdemes lenne elgondolkodni: ez a középszer a kontinensen.)

A képlet egyszerű: több a kiadás, mint a bevétel. A szolgáltató szektor egyéb területein működő vállalkozások már régen belebuktak volna a mínusztermelésbe, ám a futballt különleges társadalmi státusza mindeddig megmentette a látványos összeomlástól. A gondokat azonban jelzi, hogy a sokáig tétlen UEFA bevezeti a pénzügyi fair play rendszerét, azaz csupán olyan kluboknak engedélyezi az indulást az európai sorozatokban, amelyek nem veszteségesek. De lényegében lehetetlen egyik pillanatról a másikra radikálisan csökkenteni a kiadásokat. Főként, mert – miközben megannyi csapat a legjobbjait veszítené el a megszorításokkal – sok garnitúra szabadon költekezik: az orosz oligarchák, a dúsgazdag arab sejkek, néhol pedig az állami cégek öntik a pénzt a preferált csapatba, így a felelősen gazdálkodó klubok versenyképtelenek a kiemelten patronált együttesekkel szemben. Nem szólva arról: ha egy játékos nem talál megfelelő munkaadót a kontinensen, akkor keres vevőt máshol. Az olasz világbajnok Fabio Cannavaro a most startoló indiai ligában futballozik; igaz, csupán levezet az ázsiai országban, ám ezentúl megannyi csúcsformában játszó kollégája követheti, ha az európai bérek még inkább elmaradnak az ázsiai apanázstól.

A Rangers csődje minden korábbi esetnél világosabban jelzi: a jelenlegi üzleti modell fenntarthatatlan. Ráadásul nem csupán ön-, hanem sportágveszélyes. Ha az elit klub kiesik a skót ligából, akkor a milliókat garantáló televíziós szerződés is elveszik, mert a híres együttes nélkül nem kelendő az áru. A Hibernian–Motherwell meccsért nem fizetnek milliókat, mert az nem termel milliókat. A skót liga a határokon túl már így is szinte eladhatatlan: ki kíváncsi a Rangers találkozóira, ha elérhetők a Milan, a Barcelona, a Dortmund, a Manchester United mérkőzései?

A kis piacokon élő, üzleti alapon működő csapatok soha többé nem lesznek versenyképesek a topligák szereplőivel, így a pénzt gátlástalanul szóró kluboknak mihamarabb változtatniuk kell a gazdálkodásukon, mert ha a futballpályán nem is, a piacon létezik a hirtelen halál.

Rangers volt, Rangers van. Rangers lesz?