– Nem árulok el nagy titkot, ha elmondom: a BKV-támogatás a költségvetésünk döntő hányadát fedezte – mondta lapunknak Hudák Gábor, a klub ügyvezetője. Az egyesület további bevételeinek egy része ráadásul a létesítmények üzemeltetéséből származik, azaz a cég támogatásának teljes visszavonása lényegében a halálos ítéletet jelenti.

A volt válogatott jégkorongozó a roppant kedvezőtlen körülmények ellenére is bízik a fordulatban: – A BKV-val valaminek történnie kell a következő hetekben. Reménykedünk, hogy a társaság a sporttelepek megtartása mellett dönt, s vala mennyi pénzt a fönntartásra is szán. – Hudák nem hagy kétséget afelől, hogy a klub története véget ér, amennyiben a BKV mindenféle mecenatúrát beszüntet. Abban az esetben is, ha a társaság az értékes ingatlanok, a Sport utcai telep és a római-parti csónakház értékesítését irányozza elő, az Előre albérletben nem folytatja tevékenységét.

A klub jelenleg négy versenyszakosztályt (kajak-kenu, labdarúgás, súlyemelés, teke) és nyolc szabadidősport-szekciót működtet. A BKV dolgozóinak részvételével kétosztályos, negyven csapatot felvonultató futballbajnokságot is rendez, amelyen kiélezett „rangadókat” vívnak egymással például a buszsofőrök és az ellenőrök. Igaz, az érdeklődés mostanában elmarad a hőskor dicsőséges napjaitól: volt, hogy az Autóbuszüzem–BUR- (Budapest-Újpest–Rákospalotai Villamos Közúti Vasút) döntőt 5000 néző szurkolta végig. E kettőn kívül is akadtak erős garnitúrák, például a Ferencvárosi, az Óbudai vagy a Kelenföldi pályaudvar csapata. A mostani miliőben már-már értelmezhetetlen adalék: a melósok, akik nem fértek be az „egybe”, az állomások tartalék együttesében léphettek pályára...

A futball tehát mindig is fontos szerepet játszott az egyesület életében, mi több, a klub csapata a negyvenes években az élvonalban is megfordult. Az együttes mostanában az NB II tagja, ám a részleg vezetői a múlt csütörtökön közölték a játékosokkal: szabadon távozhatnak, mivel a klub végveszélybe került. A futballisták oda mennek, ahová akarnak, ám a csapat tagjai úgy döntöttek: maradnak. Az utánpótlás-szekciónál talán jobb a helyzet, mert az úgynevezett látványsportágaknak társaságiadó-kedvezményt nyújtó jogszabálynak köszönhetően a fiatalok versenyeztetésének pénzügyi feltételei megvannak. Ám hiába a tartalék: ha lekapcsolják a villanyt vagy a gázt, nincs tovább. Budapest elöljárói nyilván interveniálhatnának, de a főváros kasszája éppúgy üres, mint a közlekedési vállalaté. Régen ez is, az is másképp volt...

Az 1912-es alapításkor csalódott kommentárok jelentek meg, hogy csupán kétszázan csatlakoztak a bordó-fehér színkombinációt választó egyesülethez, amely tenisz- és futballszakosztállyal kezdte meg működését. (A labdarúgók az Általános Hitelbank elleni találkozóval avatták fel a Thököly úti létesítményt.)

Meglepő, de a rövid életű Tanácsköztársaság is hozzájárult a klub tagságának növekedéséhez: a melósokat ekkor biztatták a belépésre, így megduplázódott a BKV-sok száma. Volt olyan időszak, amikor tizennyolc szakosztállyal működött az egylet, köztük olyan unikális részlegek, mint a repülősök vagy a horgászok szekciója. Ha a pilóták dresszben versenyeztek volna, akkor már kék-sárga trikót vettek volna föl, mert a klub színváltásról határozott.

Ennek köszönhetően mondhatja ma Kluka József, a kajakosok elöljárója: „Ha a BKV egy fillért sem tud adni, akkor is meg kell őriznünk a klubot, mert kék-sárga a vérünk.” A részlegvezető mindent elkövet, hogy a végleges határozat előtt tudatosítsa a döntéshozókban: a kajakosok önerőből is megpróbálnak életben maradni, nem húzzák le a rolót. A sportági szövetség is segíti a bajba jutott szakosztályt, amelynek megannyi ötlete van a válságkezelésre: a háromszáz sportolót mozgató szekció bővítené szolgáltatásainak körét, táborokat szervezne, meg persze spórolna... Eddig a klub fizette a létesítmény rezsijét, s „készpénzes” támogatást is adott, de a kajakosok 16-18 millióval kiegészítették a büdzsét.

– Rendkívüli a helyzet, új dolgokat kell kipróbálnunk, ám nem hagyjuk veszni a szakosztályt. A BKV évtizedeken át segített, most nem tud. Kitartunk, hiszen az sem elképzelhetetlen, hogy néhány éven belül rendeződik a helyzet, s a cég újra mellénk állhat. Addig életben kell tartanunk a klubot – mondja Kluka.

Erre rímelnek Hudák ügyvezető szavai is: – Költségkímélő lépéseket kell végrehajtanunk, mert ha csökkentett üzemmódban is, túl kell élnünk.

– Tényleg bízik a sikerben? – kérdem, mire határozottan felel: – A sportban szocializálódtam,megtanultam, hogy másként nem lehet nyerni. Használ-e a garázsige?

Pesti vicc

A budapesti sportélet agóniája hosszú évek óta tart: a csapatsportágakban a vidéki klubok dominálnak, csupán kivételes esetekben rivalizálnak fővárosi együttesek a bajnoki címért (például a vízilabdában). A fölöttébb kínos helyzet okai sokrétűek, ám a sportvezetők főként az önkormányzati dotáció hiányával magyarázzák a klubok leépülését. Egy 2009/2010-es kutatás kimutatta: százalékos arányban a megyei jogú városok költötték költségvetésük legnagyobb hányadát a sportra. Amikor a támogatásról kérdezték őket, a helyi döntéshozók megemlítették: a közösségépítésben és a városmarketingben fontos szerepet játszik a támogatott sportklub. Az Image Factory dolgozata a települések imázsát rajzolta meg médiamegjelenéseik alapján. Azok a városok szerepeltek a legjobban, amelyek sikeres együtteseket mutatnak föl.

Záróra