Halálos tavasz?

2012-02-21 Bajnokok Ligája bl labdarúgás

A labdarúgó Bajnokok Ligája karikatúrájaként is felfogható, hogy az angol bajnokság jelenlegi ötödik helyezettje vív nyolcaddöntőt az olasz első osztály hatodikjával. Miközben az UEFA úgy tesz, mintha mindent elkövetne a pénzügyi-gazdasági elhatalmasodás ellen, e párosítás is bizonyítja, hogy korántsem olyan édes az a nápolyi... (Nem a sértettség szól belőlünk, mert nincs olyan BL-rendszer, amelyhez napjaink magyar műfutballjának bármi köze is lehetne.)

Anglia mindenesetre tart az „arisztokratikus kékek” ma esti itáliai fellépésétől. A Premier Liga képviselői közül a két manchesteri együttes már a csoportmérkőzések után elbúcsúzott az első számú európai klubtornától, míg az Arsenalt a múlt héten verte laposra – a szigetországban nem különösebben dédelgetett Robinho vezérletével – a Milan, így aztán szembe kell nézni a szomorú lehetőséggel, hogy amennyiben a Chelsea is leszerepel, úgy egyetlen angol klub sem lesz a legjobb nyolc között. A Daily Telegraph című brit napilap nem túlságosan bizakodó, mert hétfői címeinek egyike az volt: „Nápolyt látni és meghalni.” Előzőleg az angol újságok a Birmingham „mesés szelleméről” cikkeztek, miután a másodosztályú együttes 1-1-et ért el az FA Kupában a Stamford Bridgeen, ahol a vendégszurkolók gúnyosan azt énekelték: „Holnap reggel már szakítani fogtok az edzővel.”

A jóslat nem vált valóra, de Andre Villas-Boas portugál tréner népszerűsége valóban a nulla környékén mozog az angol fővárosban, nem úgy, mint Edinson Cavanié, akit a Chelsea vezetősége és szurkolótábora szeretne mielőbb Londonban látni. A drukkerek speciel azt sem bánnák, ha az uruguayi csatár már ma nem a Napoli, hanem a Chelsea csapatában futballozna... Ez azonban csak álom, így a sérült Terrynek S. O. S.- jelzéseket küldött a brit klub, hogy a védő fájó térdével is utazzék el Nápolyba, mert ha rá nem számíthat az együttes, akkor nem lesz, aki megállítsa a dél-amerikai labdarúgót. Az persze kérdés, Terry pályára léphet-e egyáltalán, s ha igen, Cavanit vajon milyen esélyekkel kapcsolhatja ki „összedrótozva”... A Napolinak viszont nincs mitől félnie Fernando Torresszel kapcsolatban, mert a spanyol csatár a játékban és lelkileg is mélyponton van, legutóbbi lecserélése után sokáig magába roskadtan ült az öltözőben.

Ezzel együtt Walter Mazzari, a Napoli edzője azt mondja: „Nem mi vagyunk a párharc favoritjai. Igaz, az ellenfélnek akadnak problémái, de két mérkőzés dönt a továbbjutásról, azaz hiába hangoztatnánk, hogy egy meccsen minden megtörténhet.” Arra a szakvezető már nem tért ki: a Chelsea a legutóbbi hatból öt alkalommal úgy jutott tovább BL-csoportjából, hogy nem nyert idegenben. Habár most nem muszáj győznie: a döntetlennel (főként ha az nem gól nélküli lenne) ki volna segítve, de nagyon...

A másik mai vendég a legkevésbé sem szorong. A Real Madrid egyrészt tíz pont előnnyel vezet a spanyol bajnokságban a Barcelona előtt, másrészt a királyi gárda mostani kiadása az ötödik csapat a Bajnokok Ligája történetében, amely százszázalékos teljesítményt nyújtott a csoportkörben. (Makulátlan mérlege volt még a Milannak 1992-ben, a PSG-nek 1994-ben, a Szpartak Moszkvának 1995-ben, valamint a Barcelonának 2002-ben.) Ráadásul José Mourinho edző joggal jelentette ki az oroszországi utazás előtt: „A mentalitás tekintetében jobbak vagyunk, mint bármi másban. Úgyhogy nem tartunk sem a mínusz hat foktól, sem a mesterséges gyeptől, noha a CSZKA labdarúgói régóta együtt játszanak, és erős csapatot alkotnak még akkor is, ha a brazil Vagner Love már nincs köztük.” A Madrid a La Ligában 79 gólnál tart, míg a BL csoportmérkőzésein 19-et szerzett (és csak kettőt kapott), azaz imponáló a statisztikája. Az a teher azonban kétségkívül rajta van, hogy a Bajnokok Ligája-trófeát legutóbb tíz éve hódította el. Ha most sem sikerül megszerezni a régebben szinte a klubhoz tartozó serleget, az (a várható bajnoki cím ellenére) újabb bukás lenne.

De aligha Moszkva az a hely, ahol ezen mélyebben el kell gondolkodni...