Hirtelen-váratlan, nyitott tenyérrel, erkölcsileg romboló módon, egyébként ártalmatlanul ütött az angol bunyós. (Tőle nem szokatlan a sporttól távol álló meglepetések okozása, egy korábbi ellenfelét például hasonló szituációban szájon csókolta. Szerintem Klicsko járt jobban.) További okai is voltak a lázas hangulatnak: problémák adódtak Chisora bandázsával, továbbá a brit – talán a frissítővízzel – hosszan, csobogósan arcon köpte Vlagyimir Klicskót, ellenfele öccsét, aki több szervezetnél is világbajnok.

Ilyen előzmények után az ökölvívásban a sportot – és nem a leszámolást – kedvelők megnyugodva vehették tudomásul, hogy Klicsko nem vitte magával a ringbe a haragot. Mondhatni, szakmai méltósággal kezelte ellenfelét. Többnyire hátrálva, az előremozgás lehetőségét a riválisnak meghagyva vívta végig a tizenkét menetet. Chisora pedig bátran, öntudatosan trappolt a nála mintegy 15 centiméterrel magasabb, ám csupán egy kilóval nehezebb (két méter fölötti, 110 és fél kilós) Klicsko után, aki gyakran meglepően közel engedte magához, viszont sokkal pontosabban ütött, hátrálásból is irányított, technikai tudását, taktikai érettségét, fizikai fölényét tudatosan érvényesítette. A mérkőzés a határozott, esetenként látványos Klicsko-fölény ellenére is izgalmas volt. Chisora a várakozásokon fölül teljesített, voltak tiszta találatai, munkabírása, ütésállósága, azt hiszem, sokaknak meglepetést okozott. Talán még Klicskónak is.

Chisorán a másokat megrendítő ütések hatását nem nagyon lehetett észrevenni, nem őrölték föl, nem demoralizálták őt. Elszántan dolgozott, valószínűleg be is akarta tartani az ígéretét, hogy a nyolcadik menetben kiüti Vitalijt. A hetedik menet első percében ugyanis teljesen megváltozott a meccs képe. Chisora ritmust váltott, fölgyorsult, sűrűbben és nagyobb választékot mozgósítva ütött, ám a támadás a menet közepére kifulladt. A mérkőzés visszakerült a régi kerékvágásba –még akkor is, ha az angol a nyolcadik menetben is megpróbálta magát tartani az ígéretéhez: elhajított pofonok Chisorától, korrekt, szakszerű ütések Klicsko részéről, kibúvásai a tűzvonalból, mozgással, karral semmivé font próbálkozások és elég sok fogás.

A 12. menet előtt Chisora sarka –egy esetleges kiütés reményében –még megpróbálta föltüzelni versenyzőjét. Valami olyasmit mondtak neki, hogy dobjon rá egy lapáttal, világbajnok lehet.

Lehet. De mikor? Vitalij Klicsko negyvenéves. Ahogyan a mellékelt ábra mutatja – bár sokan úgy gondolják, Chisora ellen már a korosodás jelei is látszottak rajta –, van még néhány esztendeje a csúcson. (Igaz, politikai pályára készül, indulni szeretne Kijev polgármesteri székéért; kérdés, tud-e győzni ott, ahol övön alul is lehet ütni.) Öccse, Vlagyimir 36 éves. Ő legalább három szervezet világbajnoka, tehetségben, tudásban, erőben nagyon hasonlít a bátyjához. Egyesek szerint – különösen ahogyan Vitalij korosodik – némely tekintetben jobb is.

A 12. menet ígérete minden valószínűség szerint hosszú távon értelmezhető. Ezen a meccsen a pontozók – köztük a magyar Flórián Béla – csupán két menetben látták jobbnak Chisorát Klicskónál.

Egyébként a mérkőzésnek nemcsak az elején, hanem a végén is volt botrány. A meccs utáni sajtótájékoztatón David Haye korábbi cirkálósúlyú világbajnok – Vlagyimir vesztes kihívója – és a végül 50 ezer dollárra megbüntetett Chisora összeverekedett, mások is belekeveredtek a közelharcba, főleg biztonsági emberek, vérző sérülés is volt.

Vitalij Klicsko a pulpitusról nézte a földindulást, és mosolygott.

Ment a jobb