Ocskay Gábor: magunkhoz mérten sotomayori magasságokban járunk
- A csapat kedd este már három góllal is vezetett Zágrábban, ám végül be kellett érnie egygólos győzelemmel. Ha marad a nagyobb differencia, megvan a középszakasz második helye, és nem a Ljubljana, hanem a Znojmo lett volna a következő rivális. Dühös?
- A legkevésbé sem, ez a meccs ugyanis már nem foglalkoztatott különösebben. Arról nem beszélve, hogy a csehek ellen sem lett volna könnyebb dolgunk. Egyébként pedig: ha korábban megkérdeznek, melyik vetélytársat látnám a legszívesebben a legjobb nyolc között, biztosan a Ljubljanát mondom. Ám, mivel a szlovének legutóbbi, Salzburg elleni mérkőzése –enyhén szólva – furcsa véget ért, még az sem biztos, hogy velük játszunk.
- Hátha nem tudja valaki: a találkozó a szétlövésben dőlt el, ám a ljubljanaiak kapusa az utolsó osztrák „büntetőnél” elkorcsolyázott a korong elől. Direkt veszíteni akartak, hogy ezzel elkerüljék a folytatásban a Salzburgot, és a Fehérvárral mérkőzzenek?
- Aki látta, nem felelhet mást: igen. Azt viszont föl nem foghatom: ha ez volt a céljuk, miért nem kaptak ki a rendes játékidőben? Mindenesetre a liga fegyelmi bizottsága már vizsgálja az ügyet, és ki tudja, milyen döntést hoz. Amúgy a Ljubljana elleni mérlegünk messzemenően pozitív: a mostani sorozatban hatból ötször mi győztünk.
- Biztató statisztika...
- Alighanem az lenne a legnagyobb hiba a részünkről, ha favoritnak éreznénk magunkat. A párharcban minden a nulláról indul, és csak az eddigiekhez hasonló felfogással érhetnek el sikert a fiúk.
- Milyen a felfogásuk?
- Bár eléggé régóta dolgozom a sportban, így aztán tudom, hogy vigyázni kell a nagy szavakkal, most mégsem akarok másképpen fogalmazni: a mentalitás, az akarat és maga a játék is lenyűgöző volt. Hozzáteszem: mindebben elévülhetetlenek a kanadai mester, Kevin Primeau érdemei. A tréner remek pszichiáter, nagyszerű szakvezető és kiváló ember is. A jövőre nézve rendkívül reménykeltő, hogy a szerződésünk egészen a jövő év tavaszáig él vele.
- Ha a liga adatbankjában böngészünk, a Fehérvár mutatóit nézve csupa nagy számra bukkanhatunk. Ezek közül melyikre a legbüszkébb?
- Nehéz lenne egyet kiemelnem, úgyhogy felsorolok néhányat. A legutóbbi tíz mérkőzésünk közül hetet megnyertünk, ezzel a középszakaszban mi voltunk a legjobbak. A gól lövőlistát Sofron István vezeti, az úgynevezett kanadai táblázat első tíz helyezettjéből öt a mi hokisunk. A Znojmót leszámítva nálunk van a legkevesebb légiós. És még valami: Fehérváronmeccsrőlmeccsre háromezren szurkolnak a lelátón. Lennének még többen is, de – biztonsági okokból – korlátot kell szabnunk az érdeklődésnek.
- Ha már a nagy számokról esett szó: a büdzsé hiánya sem kicsi...
- Egészen pontosan kilencvenötmillió forint mínuszban vagyunk. Azt a terhet nyögjük, amelyet a két éve beindított akadémiánkkal vettünk a vállunkra. A társaságiadó-kedvezményt nyújtó jogszabálynak köszönhetően tavaly ősz óta már nincs kiadásunk az utánpótlás-nevelő műhellyel, de a tizenhat hónap alatt elköltött pénzeket képtelenek voltunk kitermelni egyetlen szezon alatt. Ezzel együtt a játékosok mindig időben hozzájutottak a fizetésükhöz, és van remény arra is, hogy az évad végére legföljebb tizenöt-húszmillió forinttal tartozzunk a hitelezőinknek.
- És a pályán mire van remény az évad végéig?
- Ahogyan az a profi sportolóktól elvárható, a mi játékosaink sem foglalkoznak semmi egyébbel, csak a következő feladattal. Nekem könnyebb a dolgom, én kimondhatom: most már bármi előfordulhat.
Így folytatják
Az osztrák liga – az egyik fél negyedik győzelméig tartó – negyeddöntőjének hivatalos programja: Fehérvár–Olimpija Ljubljana, Linz–Vienna Capitals, Medvescak Zagreb–Znojmo, Salzburg-Klagenfurt. A fehérváriak mérkőzésnapjai: február 19. (otthon), február 21. (idegenben), február 23. (o), február 26. (i). Ha szükséges: február 28. (o), március 1. (i), március 4. (o).