Nem kutya Szerbia
Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy a férfi röplabda-válogatott hetedik, a női hatodik a világranglistán, míg a legjobb szerb futballisták európai elit klubok alkalmazottjai: Nemanja Vidics a Manchester United, Braniszlav Ivanovics a Chelsea, Dejan Sztankovics az Internazionale, Milos Kraszics a Juventus labdarúgója. A legnépszerűbb egyéni sportágak egyikében sem „csupán” Djokovics szerepel a közvetlen élvonalban: Janko Tipszarevics top 10-es teniszjátékos, Viktor Troicki pedig a huszonkettedik helyen áll a rangsorban. A nőknél három hónapig volt világelső Ana Ivanovics; Jelena Jankovics is felért a csúcsra.
E felsorolás nyomán alighanem felülvizsgálatra szorul az az – idehaza előszeretettel alkalmazott – érvrendszer, amely objektív okokkal indokolja a magyar versenyzők relatív sikertelenségét a csapatsportágakban és a legtöbb pénzt mozgató egyéni szakágakban. Szerbia cáfolja a gazdasági és a demográfiai alapokon nyugvó magyarázatot. Ott 6267 dollár az egy főre eső nemzeti össztermék; itthon 13 023 dollár. Magyarországon hozzávetőleg tízmillió, Szerbiában alig több mint hétmillió ember él. Nem feltételezhető, hogy az infrastrukturális háttér klasszisokkal jobb, mint nálunk: aligha épülnek hárommilliárd forintból fölhúzott centerpályával ellátott labdarúgó-akadémiák.
Ha pedig közvetlen közelünkben nem a jobb feltételrendszernek köszönhetően érik el a kimagasló eredményeket, akkor másból nem adódhat a differencia, mint a kiválasztásban és a képzésben föllelhető különbségekben, azaz sportszakmai kérdésekben. (Már ha nem feltételezzük azt, hogy a szerbek eleve tehetségesebbek, mint a magyarok.) Az a vélekedés sem állja meg a helyét, hogy a sportbizniszben oly fontos szerepet játszó sportágban, mint a tenisz, nincs esélye kelet-európai játékosoknak. Nem csupán a szerbek újkori tündöklése, de például a fehérorosz Azarenka (lásd cikkünket a 18. oldalon) vagy a cseh Kvitova, Berdych „páros” remeklése is maga a cáfolat.
Meglehet, a szomszédos ország sportstruktúrája egyszerűen jobban működik, mint a magyar. Különösen príma munkát feltételez, hogy a szerbek lényegében az összes csapatsportágban világszínvonalon játszó válogatottat állítanak ki. (Miközben az ottani gyerekek éppúgy interneteznek, mint az itteniek...)
Szerbia vasárnap esti híradóiban a gazdasági válságjelek és a politikai kérdések szóba sem kerültek, amíg Djokovics győzelméről, a vízilabda- és a kézilabda-válogatott döntőjéről részletesen be nem számoltak.
Nálunk jó ideje Veres vagy Matolcsy a No. 1.
