Kétszer három: hat Londonra?
Noha a két együttes – keretbe foglalva a történetet – nemcsak az utolsó, hanem az első napon is találkozott egymással (akkor Kemény Dénes játékosai sima, négygólos győzelmet arattak), a vasárnapi első negyed az ismerkedéssel telt (1:1), ám a következő labdára úszás után minden a reményeink szerint alakult. Legalábbis egy darabig, hiszen 4:1-re sikerült meglépni a vetélytárstól. Amelynek azonban még nem állt szándékában elsüllyedni; ennek megfelelően a „félidőben” 5:4-re megközelítette ellenfelét.
Kívülről amúgy egyik fél sem látszott csalódottnak és kedvetlennek – mint a bronzmeccsek szereplői általában –, mi több, az olaszok kifejezetten elszántnak mutatkoztak a harmadik negyedben, amely egy Hárainak kiosztott nagy „maflással”, továbbá Szécsi kapus kiállításával, na meg azzal vált különösen fájó módon emlékezetessé, hogy a rivális 8:5-re fordított...
A befejező nyolc perc 8:6-os itáliai vezetésnél kezdődött, de – és ez összehasonlíthatatlanul fontosabb információ – háromgólos magyar előnynél (12:9) zárult. A köztes időben brillírozott az előző szakaszban lidérces produkciót nyújtó garnitúra; az összességében hat gólig jutó, kétségkívül a találkozó emberévé magasodó Biros Péter, valamint Kiss Gergely és Szécsi is parádésat alakított, azon meg jót kuncogtunk, hogy még Felugo is segített: nevezetesen amikor fejesből ért el öngólt...
A 6:1-re megnyert negyed nyomán a magyar válogatott jelentősen kozmetikázta a Montenegró elleni elődöntőben alaposan elcsúfított bizonyítványát, s bár most felemás a kép, azért feltétlenül kijár az elismerés, hogy egy háromszoros olimpiai bajnok társulat számára a kontinenstorna harmadik helyének megszerzése – láthatóan – élet-halál kérdése volt. Noha a Hollandiában mutatott játék csak foltjaiban idézte az utóbbi bő évtized legszebb pillanatait, a hozzáállást tapasztalva okkal bízhatunk benne: a már hagyományos, „ötkarikás” formaidőzítéssel Londonban meglehet a sorozatban negyedik arany is...
Egyelőre persze az eindhoveni bronznál tart a magyar póló, a tetejébe mindjárt kettőnél, mert szombaton a női együttes is felállhatott a dobogó harmadik fokára. Az olimpiai kvalifikáció jogának kiharcolásáért érkezett különítmény nem csupán a célját érte el, hanem az álmát is valóra váltotta. A jóval esélyesebbnek tartott orosz társulattal szemben az első játékrész után már 6:2-re vezetett, s bár a folytatásban – nem utolsósorban a mieinkkel kevéssé rokonszenvező olasz, német bírópáros ténykedése nyomán – rendesen meg kellett izzadnia a medencében, jó volt látni, amint a 9:8-as győzelem után Merész András szövetségi kapitány a boldogság megélésének különleges módját választotta: egy teljes üveg vizet locsolt a fejére.
Férfiak. Döntő: Szerbia–Montenegró 9:8. A 3. helyért: Magyarország–Olaszország 12:9. Nők: Döntő: Olaszország–Görögország 13:10. A 3. helyért: Magyarország–Oroszország 9:8.
Szerbia a győztes
Szerbia válogatottjáé lett az aranyérem az Európa-bajnokság férfitornáján, miután Radovics és társai 9:8-ra felülmúlták a négy évvel ezelőtt győztes Montenegró együttesét. A nem is olyan régen még egy csapatot alkotó felek hatalmas csatát vívtak, melynek „félidejében” a montenegróiak vezettek 4:3-ra. A mindent eldöntő gólt Udovicsics lőtte egy perccel a vége előtt.
