Berci a címe annak a könyvnek, amelyet tegnap mutattak be a labdarúgó-szövetségben, és azért Berci, mert a múlt év nyarán elhunyt Bicskei Bertalant mindig, mindenki a becenevén szólította; meg azért is, mert Kiss László, a kötet szerzője baráti kapcsolatban állt a Honvédban és az MTK-ban összesen 240 NB I-es mérkőzésen szereplő, „másfélszeres” válogatott kapussal (első A csapatbeli fellépését nem nyilvánították hivatalossá), majd a felnőtt nemzeti együttest 45 találkozón irányító szakvezetővel.

E bensőséges viszony meghatározza azt a 167 oldalt, amely album formátumban, elegáns kiállításban jelent meg: olyan történetek és fotók sorakoznak az írójának stiláris érzékével is kitűnő könyvben, amelyek alighanem most látnak napvilágot először.

Az 1973-as „svéd” meccset, az ifik B. B. kapitány vezényletével kivívott 1984-es Eb-diadalát vagy a kölni főiskolát persze mindenki tudja, ám Zitás Bertalanról fogalma sincs senkinek – pedig bizony a főhősről van szó –, s arról is csak most értesül az ember, hogy „Berci utoljára akkor járt boltban, amikor három forint volt a tej”. (Idézet özvegyétől, Anitól, aki a szeretett férj „sofőrje” is volt attól kezdve, hogy választottja egy autóbaleset után úgy döntött: soha többé nem ül a volánhoz.)

Szép könyv, méltó könyv. Csak az a kár, hogy csupán olvasni lehet, mondani neki már nem: „Berci”.