Egy biztos: valóban a torna négy legjobb játékosa kért helyet magának az elődöntőben.

Hiányzik ugyan a névsorból a világelső dán Wozniacki, ám legyőzője sem akárki, hiszen az Australian Open tavalyi nyertese vált a négyes sztárparádé „beugró” szereplőjévé. Az uraknál nincs „helyettesítés”: a négy nagy senkit nem engedett befurakodni az elit mezőnybe. Egyelőre nem akad olyan teniszező, aki fel tudna jutni a fellegvárba: az oda vezető hídra időről időre rálépnek néhányan, ám – amint azt Berdych és Ferrer mostani példája is bizonyítja – a kapuk mindig bezárulnak. Melbourne-ben volt esélye a cseh játékosnak, hogy kétszettnyi előnyt szerezzen Nadal ellenében, hiszen kifejezetten jól játszott, végül mégis a spanyol klasszis jutott az elődöntőbe. Szerdán Ferrer került hasonló helyzetbe a címvédő Djokovics ellen: az ATP-rangsor ötödik helyezettjéhez méltón teniszezett, látványos labdameneteket vívott, sokszor lehetetetlen helyzetbe hozta a szerb sztárt. Vetélytársának minden energiáját mozgósítania kellett, „Djoko” azonban a kritikus pillanatokban mindig elő tudott húzni valamilyen „képtelen” ütést, egy abszolút nyerőt, s a maga javára fordította az eredményt, például a tie break 1:3-as állásánál is.

Ez egyébként kulcsmomentum lehet. Mármint az erő, illetve annak hiánya, a fáradtság. Ebből a szempontból máris előnyben van az alsó ág, pontosabban a csütörtöki elődöntő győztese, hiszen két teljes pihenőnap után várhatja a vasárnapi döntőt, míg a másik ágról érkező játékosnak csak egy nap jut a szusszanásra. Az elődöntőig vezető út mind a négy gladiátor számára viszonylag zökkenőmentes volt, de egyértelműen Federer van a legkedvezőbb helyzetben, hiszen a második fordulóban – ellenfele visszalépése miatt – szabadnapot kapott. Nadal nagyon megszenvedett a negyeddöntőben, s könnyen lehet, ez lesz az a hajszálnyi különbség, ami a svájci javára billenti a mérleg nyelvét. Meglehet persze, hogy e nélkül is felül tud kerekedni Federer, aki a tavalyi US Open óta nagyszerű formában van, győzött Bázel és Párizs nagy ATP-versenyén, megnyerte a világbajnokságot, s pályája boldog békeéveit idézve, derűs egyszerűséggel, szinte hiba nélkül teniszezik.

A legjobb úton halad, hogy 2010 januárja, legutóbbi Grand Slam-elsősége után újból a magasba emelhesse a trófeát. A másik ágon, a Djokovics–Murray elődöntő (a tavalyi döntő „visszavágója”) a szerb ász győzelmét ígéri, ám a régóta GS-diadalra ácsingózó skót ígéri, ezúttal minden másképp lesz. Nagy erőket mozgósított a cél elérése érdekében: a valaha volt legnagyobb teniszezők egyike, Ivan Lendl irányítja az edzéseit. Az együttműködés két változást máris hozott. A Nisikori elleni győztes meccs alatt a cseh tréner (korábbi szokásától eltérően) nem takarta le törülközővel az edzői páholyt pásztázó webkamerát, s ami még nagyobb meglepetés: a tévénézők azt is tapasztalhatták, hogy a mindig szigorú arcvonású „Ivan, a rettenetes” olykor elmosolyodott. Ő talán már látni véli, hogy tanítványa is előhoz valami újítást eddigi produkcióihoz képest…

Negyeddöntők

Nők: Sarapova–Makarova (mindkettő orosz) 6:2, 6:3; Kvitova (cseh)–Errani (olasz) 6:4, 6:4.

Férfiak: Djokovics (szerb)–Ferrer (spanyol) 6:4, 7:6, 6:1; Murray (brit)–Nisikori (japán) 6:3, 6:3, 6:1.

Az elődöntők műsora csütörtökön:
Clijsters (belga)–Azarenka (fehérorosz), Kvitova–Sarapova, Federer–Nadal (magyar idő szerint 9.30-tól). Pénteken: Djokovics–Murray.