A fiúk – akik a megelőző játéknapokon egyre csak überelték produkciójukat – a padlózatot fixírozva battyogtak libasorban, s bár illendőségből persze megálltak, ha valaki „leszólította” őket, a legkevésbé a magyarázkodáshoz volt kedvük.

Amennyiben a kontinenstorna előtt az a jóslat hangzik el, hogy Mocsai Lajos csapata simán kikap az északi együttestől, senki nem nézi dilettánsnak a jövendölőt – elvégre a rivális a pekingi olimpiai ezüstérmese büszke cím birtokosaként érkezett Szerbiába, ráadásul hosszú évek tapasztalata, hogy Izland ellen valamiért nem szokott menni –, ám az után, hogy Császár és társai veretlenül, az oroszok és a spanyolok elleni döntetlent a toronymagas favorit franciák legyőzé sé vel megfejelve érkeztek el a második szakasz első találkozójáig, a léc bizony följebb került. Nem véletlenül fogalmazott a szövetségi kapitány sem úgy, hogy „csalódott vagyok, de szomorúság nincs bennem”. Az első olvasatban kissé talányos mondat arra utalt, hogy bár a vasárnapi teljesítményről nehéz jót mondani (egyik kollégám meg is jegyezte: a meccs végén a szokásokkal ellentétben nem a legjobb, hanem a legkevésbé gyenge magyar játékost kellett volna megválasztani...), az összkép még mindig várakozás feletti.

S ami az előttünk álló napok praktikus oldalát illeti: a társaság a tegnapelőtti vereség dacára akár elődöntős is lehet még.

Bízva abban, hogy a sorozatmérkőzések közben már-már törvényszerű mélyponton túl van a válogatott, nincs más teendő, mint előrenézni. A kényszer is ezt diktálja, hiszen ma este az extraklasszis kategóriába nem tartozó szlovén együttes ellen lép fel a csapat, s a győzelem azt jelentheti, hogy a középdöntő zárónapján a bivalyerős horvátokkal akár „ki-ki” meccs következhet a négy közé jutásért.

Hogy a remény az álom vagy a realitás kategóriájába sorolandó-e, arra kizárólag a pályán kaphatjuk meg a választ. Ha a kapuban Mikler úgy véd, mint a spanyolok ellen, illetve Fazekas megközelíti azt a formát, amellyel a franciákat az őrületbe kergette; ha Császár olyan biztos kezű lesz, mint a korábbi találkozókon, ha a két szélső, Harsányi és Iváncsik Gergely, na meg az átlövőposzton Mocsai Tamás és Ilyés, a beállóéban meg Zubai úgy trükkközik, ahogyan a múlt hét péntekéig, akkor semmi kétség: múló rosszullétnek tekinthetjük az izlandiak elleni kínlódást. Átmeneti tünetnek, amelyre nem is emlékezünk majd az Eb-re visszagondolva.

Lelki szemeink előtt már meg is jelenik a kép, amint a hátralévő két mérkőzés után a pályáról levonuló játékosok libasorban érkeznek az öltözőhöz vezető zónába, és nem a padlózatot bámulják, hanem ragyogó tekintettel fordulnak a riporterekhez: „Na, akkor mondom...”

Középdöntő. I csoport (Belgrád): Macedónia–Lengyelország 27:25, Dánia–Németország 28:26. A Szerbia–Svédország mérkőzést első kiadásunk zárta után játszották. II. csoport (Újvidék).

Az állás: 1. Spanyolország 5 pont, 2. Horvátország 4, 3. Magyarország 3, 4. Izland 2, 5. Szlovénia 2, 6. Franciaország 2.

A mai program: Spanyolország–Izland (16.10), Franciaország–Horvátország (18.10), Magyarország–Szlovénia (20.10).

Izland ellen nem volt orvosság. A képen Thorir Olafsson szerez gólt, Fazekas Nándor tehetetlen. Ma „francia” vagy „izlandi” forma következik?