A hatvannégy éves nő öröme érthető, mivel ő az 1964-es olimpián hasonló feladatot látott el, mint most a százötven tagú, Ősz sasok elnevezésű különítmény tagjaként. A szervezők az 1964-es és az 1976-os innsbrucki olimpián közreműködők közül verbuválták a csapatot. Az akció célja a generációk találkozása volt, amit sikerült is elérni: a tizenéves versenyzők 83 éves önkéntessel is összefuthattak.

Ám a vetélkedő nem csupán a fiatalok és az idősek randevújáról marad emlékezetes, hanem különös miliőjéről is. Jacques Rogge NOB-elnök azért beszél boldogan az ötlete nyomán létrejött versenyről, mert annak hangulata a játékok hőskorszakát idézi. Az 1050 sportoló részvételével megtartott esemény felvállalta az értékközvetítést: a szervezők több sportágban találomra alakítottak csapatokat, így például a rövid pályás gyorskorcsolya számainak egyikében kínai, ukrán, kínai, brit multikulturális négyes nyert. (A kvartett európai tagjai aligha ünnepelhettek volna érmet az ázsiai segéderő nélkül...) Alpesi síben olyan sikerrel debütált a két fiú és két lány alkotta válogatottak tornája, hogy a különös versenyt alighanem a felnőtteknél is tesztelik majd. A kísérleteknek köszönhetően a magyar küldöttség is szerzett érmeket: Gasparics Fanni és Kovács Attila jégkorong egyéniben, azaz a hokisok ügyességi viadalán lett második.

Az önfeledt hangulat kialakulását elősegítette a 3000 kisiskolás föltűnése is: a srácok több sportágban vetélkedtek az ötkarikás helyszíneken. A programmal az ötletgazdák az olimpiai mozgalomhoz igyekeztek kötni a kicsiket, akik a nézőtéren is helyet foglalhattak bármikor, miután a nyitott pályán rendezett versenyre szabad volt a belépés.

Nyilván Lillehammer hasonlóan sikeres viadal rendezésére készül 2016-ban. Igaz, a norvégoknak nem lesz könnyű dolguk az „ősz sasok” kiválasztásával: a településen 1994-ben már tartottak téli olim piát, s az akkori önkéntesek haja még aligha deres...