Huszonegy, nem nyerő
Ekkor még azért alkották ilyen kevesen az üdvözlő sereget, mert a férfi kézilabda Európa-bajnokság illetékes szervezői a tervezettnél egy órával később kezdték csak el kiosztani az előre megrendelt belépőket, így aztán akadt izgalom a meccs előtt is: jelesül hogy az amerikai akciófilmek kommandósait idéző rendőrök sorfala között vajon bejut-e mindenki, aki hazulról idebumlizott testközelből megnézni az oroszokkal, a spanyolokkal, de főleg a franciákkal szemben a helytálláson túl olykor mármár varázslatos teljesítményt nyújtó csapatot.
Aztán az amúgy velőig hatoló akusztikájú csarnokban a kezdésre sem gyűltek össze annyian, mint a korábbi meccseken, ám a lelátói magyar fölény így is meggyőző volt, amire persze önmagában elégséges magyarázat, hogy Reykjavíkból és környékéről még annál is macerásabb eljutni a Vajdaságba, mint a szomszédból...
A nagy kérdés persze nem az volt, hogy ezúttal miért szellősebbek a lelátók, hanem az: a pályán is honfitársaink dominálnak-e? Nos, ez ügyben támadhattak kétségeink a start után, tekintve hogy a rivális – amely nem „akárki”, speciel a legutóbbi olimpia ezüstérmese – a negyedik percben 3:1-re elhúzott. A kissé tétován mozgó magyarok között azonban ebben az időszakban akadt valaki, aki egymagában tartotta a lépést az északiak kal: Császár három gólja nyomán kisvártatva 3:3-atmutatott a nagytábla. Ráadásul negyedóra elteltével 6:4 volt már „ide”, és a tribünről úgy festett, most sem lesz semmi baj, noha a produkció legföljebb nyomaiban emlékeztetett az Európa-, világés olimpiai bajnok franciák elleni parádéra. Csakhogy – fájdalom – a folytatásban azokban sem...
Az ólmosan mozgó és – az addig tapasztalthoz képest – ötlettelenül (kedvetlenül?) játszó magyarok öt perccel az első félidő vége előtt mínusz háromra álltak (8:11). Elöl rendre elakadtak a lövések a magas, szőke férfi, Gustavsson kezén, lábán, miközben a két nappal azelőtt önmagának szobrot állító Fazekas sorra kapta a „dugókat” Atlasontól és kollégáitól. A szünetig aztán valamelyest romlott a helyzet (10:14), a sajtótribünön meg arról folyt a szó a pihenőidőben: az nem lehet, hogy a „halálcsoportban” brillírozó társaság – a siker szagát megérezve – egyszerre össze csuklik, akár a colstok.
Márpedig a térfélcsere után is minden jel arra utalt, hogy ez történik. Mocsai Lajos kapitány továbbra is bízott a labdával szinte csak a gólvonal mögött találkozó Fazekasban, s amikor a vetélytárs 18:13-as vezetésénél egy percig kettős létszámhátrányba került a magyar csapat, megadóan dőlhettünk hátra az aréna kényelmes szé kein. A hétgólos differencia (13:20) – finoman szólva – nem sok jót sejtetetett, a tetejébe (noha bejött végre a háló elé Mikler) a csoportszakaszban a norvégokat legyőző, a szlovénoktól és a horvátoktól egyaránt két góllal alulmaradó izlandiak változatlanul cikáztak a védőfalban, mint a villám, vagy ha nem, akkor amásik oldalon elszórt, ellőtt labdákkal megiramodva, kontrákból érték el góljaikat.
A hajrá lényegében tüzes vassal „kezeléssel” ért fel: a magyarok a pályán belül és azon kívül is a kínok kínját állták ki, s – bár az 52. percben még sikerült csökkenteni a különbséget (19:23) – az atomjaira hullott csapat végül úgy battyogott lehorgasztott fejjel az öltözőbe, hogy az eredményjelzőn 27:21-es „jégországi” siker állt.
A lihegőben Fazekas Nándor arról beszélt, hogy a sors igazságtalanságának tartja, miszerint „az a kapus vert meg bennünket, aki az előző mérkőzéseken két labdát sem fogott meg”, és hozzátette: „Ezek nem könnyű percek, demost kell a csapatnak megmutatnia, hogy van tartása, s nem kifutott eredmények voltak az eddigiek.” Talán a kapusnál is letörtebb volt a tréner. Mocsai a nemzetközi sajtótájékoztatón így fogalmazott: „Rettenetesen csalódott vagyok, de nincs bennem szomorúság, mert a fiúk itteni teljesítményének összképe még mindig pozitív. Azon leszünk, hogy megtaláljuk, mit hibáztunk el.” A kutakodásra negyvennyolc órája van a szakvezetésnek: ma szünnap, holnap Szlovénia következik.
Középdöntő. I csoport (Belgrád):
Lengyelország–Svédország 29:29, Dánia–Macedónia 33:32, Szerbia–Németország 21:21. Az állás: 1. Németország 5 pont (74:68), 2. Szerbia 5 (67:61), 3. Lengyelország 3, 4. Dánia 2 (81:83), 5. Svédország 2 (79:84), 6. Macedónia 1. II. csoport (Újvidék): Izland–Magyarország 27:21, Franciaország–Szlovénia 28:26. A Horvátország–Spanyolország mérkőzést első kiadásunk zárása után rendezték.
Újvidékről jelenti kiküldött munkatársunk
