Hogy hívják, százados úr?
Nem volt ez mindig így. Évtizedeken át családi körben zajlottak e délszaki versenyek, manapság viszont imádják a játékosok és a szurkolók egyaránt, nem véletlen tehát – bár szubjektív – a megállapítás: a Grand Slam-tornák leghangulatosabb találkozójává nőtte ki magát az Australian Open. Sokat változott persze a világ s maga a viadal is mostanáig, amikor arra készül a sportág, hogy századjára koronáz férfi bajnokot Melbourne nagy versenye.
Az 1905-ös nyitány a Ware houseman’s Cricket Ground füves teniszpályájára invitálta az urakat (a nők 1922-től vetélkedhetnek az ausztrál bajnoki címért), ám a centenáriumi történetet százhét esztendősre nyújtották az ötödik földrészt is érintő világháborúk. A fegyverzúgás idején csendesek voltak a pályák, így aztán a férfiak számára a most kezdődő torna a századik kiírás. Eddig ötvenkilenc név található a dicsőséglistán, mert néhányan „nem átallottak” többször is meríteni a kondérból. Egy bizonyos Roy Emerson nevű úr, aki az idei sorozat díszvendégeként érkezik haza Amerikából, a hatvanas évek elején hatszor is diadalmaskodott, s ezzel nemhogy vezeti az örökrangsort, de még attól sem kell félnie, hogy az ünneplés idején letaszítják a trónról: az egyaránt négyszeres bajnok Ken Rosewall és Andre Agassimár csak a veteránok közt ütöget, Roger Federer pedig siker esetén is csak közelíteni tudna, „egyenlíteni” vagy előzni nem. A hölgyeknél szintén ausztrál egyeduralkodója van a versenynek: Margaret Smith-Courtnak, a hatvanas évek legendás játékosának a tizenegy egyéni elsősége öröklétet garantál számára az élen, napjaink teniszsportjában ugyanis elképzelhetetlen, hogy valaki ilyen sorozatot produkáljon.
Felvetődik persze, hogy azért az ausztrál dominancia, mert az európai és az amerikai játékosok sokáig nem tülekedtek az indulási jogért, leginkább a földrajzi távolság miatt: a múlt század húszas éveiben 45 napig tartott a London–Melbourne hajóút... Ámmáris bocsánatot kell kérnünk az imént említett nagyságoktól, hiszen amikor Smith-Court, Rosewall, Emer son vagy éppen a melbourne-i centerpálya névadója, Rod Laver tündökölt (a hatvanas évek derekán), akkormár általános volt a repülőgépes utazás – húsz órára „rövidült” a távolság –, kinyílt a kontinensország, csak éppen az ausztrál tenisz a világ többi része előtt járt.
Korábban viszont valóban gyakran előfordult, hogy foghíjasak voltak a mezőnyök a helyét évtizedeken át csak kereső ausztráliai tornán, melyet csupán 1923-ban emeltek Grand Slamrangra. Gyakran változott a helyszín (Mel bourne 56, Sydney 17, Ade laide 14, Bris bane 7, Perth 3, s láss csodát, még a szomszédnak is jutott a jóból: az új-zélandi Christchurch 1906-ban, Hastings pedig éppen száz éve volt „ausztrál” házigazda), módosultak az időpontok (1987-ben állt be a mostani, január közepétől érvényes menetrend), módosult a pályaborítás is: búcsút mondtak a híres Kooyong stadion füvének, s jött 1988-tól a kemény pálya, a Yarra-folyó parti Flinders-központ (ma Melbourne Park) csodálatos tenisztelepe, ahol 2010-ben az összes Grand Slam-viadal legnagyobb napi nézőrekordját (77 043) és a kéthetes torna látogatottsági csúcsát is megdöntötték (653 860).
Hogy hoz-e új rekordot a hétfőn rajtoló centenáriumi sorozat? Felkerül-e a hatvanadik név a férfiverseny nyerteseinek listájára, s egyáltalán: mi várható az esztendő első nagy tenisztornáján? Ami a tornagyőzelmet illeti, a névsor bővítésében a címvédő Novak Djokovics, a három évvel ezelőtti bajnok Rafael Nadal és a legutolsó Grand
Slam-sikerét tavalyelőtt itt ünneplő, négyszeres győztes Federer egyaránt ellenérdekelt. Ott lopakodik viszont mögöttük a pályája első GS-diadalára vágyó Andy Murray, aki a nagy cél érdekében a volt világelső Ivan Lendl irányításával kíván végig talpon maradni Ausztráliában. Az előző két alkalommal már partközelben volt az ifjú skót hajója, ám a döntőben megfeneklett; érthető hát, hogy Murray-nek elege lett az örök második szerepköréből. Rajta kívül vannak más pályázók is, mivel az évnyitó ausztráliai viadal mindig jó lehetőséget kínált a „korán kelőknek”. Melbourne-ben rendszerint több a vaskos meglepetés, mint a többi Grand Slam-tornán, gondoljunk csak a svéd Thomas Johansson tornagyőzelmére, a ciprusi Markosz Bagdatisz tündöklésére vagy a közelmúlt jó néhány váratlan részeredményére. A fogadóirodák 2,50-es, szolid szorzóval kínálják Djokovics ismétlését, de ki tudja, sérülése után miként bírja a kéthetes terhelést a szerb klasszis. Hasonló a helyzet Nadallal, s Federer idénykezdése sem mondható ideálisnak; szóval nem árt „mazsolázni”, ki futhat be a nagyok oldalvizén. Jónak tűnnek pél dául az argentin Del Potro esélyei, meglepetésemberként sokra viheti a kanadai Milos Raionic vagy az ukrán Alekszandr Dolgopolov.
A hölgyeknél sincsenek előre leosztva a lapok. A sérüléssel bajlódó Kim Clijsters címvédése bravúr lenne, a teljes 2011-es esztendőben csupán tizenegy tétmeccset vívó Serena Williams esetében ismét az egészségügyi ésmentális kondíció a nagy kérdés, az új generációs Viktorija Azarenkán ott van az első zajos siker megszerzésének nyomása. Hasonló a helyzet a US Openbajnok Samantha Stosurral, akitől természetesen győzelmet vár a hazai sikerről álmodozó publikum. Befuthat Marija Sarapova is, ha – rossz szokását elhagyva – ezúttal nem törné meg váratlanul egy pocsék meccsel addigi remek játékát. Talán a világbajnok Petra Kvitova mentes a leginkább a fizikai és lelki problémáktól, azaz kedvező kilátásai vannak aWimbledon utáni újabb Grand Slam-elsőségre. (A bukmékerek is neki adják a legkisebb szorzót.)
Az ausztráliai tornák hagyományosan nem a magyarokról szólnak: honfitársaink – Kapros Anikó juniorgyőzelmeitől és Mandula Petra páros eredményeitől eltekintve – még mellékszereplőként sem jutnak szóhoz. A Babos Tímea, Czink Melinda, Jani Réka trió hamar elvérzett a kvalifikációban, az uraknál nem is volt érdekeltségünk. A főtáblák egyetlen magyar szereplője, a saját jogon a 128-as mezőnybe sorolt Arn Gréta mesés pénzt hozna a benne bízónak: tornagyőzelme (és 11 ezer forintnak megfelelő összeg megkockáztatása) esetén 11 milliót tehetne zsebre a fogadó.
Főtábla
A legtöbb egyéni Australian Opencím: Margaret-Smith Court (ausztrál) 11, ebből sorozatban hét siker (1960 és 1966 között); Roy Emerson (ausztrál) 6, ebből öt zsinórban (1963–1967). Az új évezred bajnokai a nőknél:
Davenport (2000), Capriati (2001, 2002), Serena Williams (2003, 2005, 2007, 2009, 2010), Henin-Hardenne (2004), Mauresmo (2006), Sarapova (2008), Clijsters (2011). A férfiaknál:
Agassi (2000, 2001, 2003), Johansson (2002), Federer (2004, 2006, 2007, 2010), Szafin (2005), Nadal (2009), Djokovics (2008, 2011).
Az idei kiemeltek a nőknél: 1. Wozniacki, 2. Kvitova, 3. Azarenka, 4. Sarapova, 5. Li Na, 6. Stosur, 7. Zvonarjova, 8. Radwanska, ...11. Clijsters (a címvédő). A férfiaknál: 1. Djokovics (a címvédő), 2. Nadal, 3. Federer, 4. Murray, 5. Ferrer, 6. Tsonga, 7. Berdych, 8. Fish. Az egyéni győztes pénzdíja (a férfi- és női verseny szereplői azonos összegeket kapnak): 2,3 millió dollár. A döntősöké: 1,15 millió. Az elődöntősöké: 437 ezer. A negyeddöntősöké:
218 500. A főtáblanyitány veszteseinek egyaránt 20 ezer dollárt utalnak át.
