Ha a média elsőbbségét rögzítő konklúzió elnagyolt is, a sorrend jelzi: hiába a zseniális termék, a televízió nélkül nem lehet eladni.A biznisz alapja a közvetítés: ha a csatornák nem fizetnek hovatovább fölfoghatatlan öszszegeket a sugárzási jogokért, akkor az extraklasszisok nem keresnek dollármilliókat, nem épülnek mind modernebb létesítmények, s az ajándéktárgyak értékesítése kvázi megszűnik, mivel a „távoli” rajongók még a képernyőn sem láthatják ideáljaikat. Az együttműködés feltétele a profi ligák átlátható, zökkenőmentes, fenntartható működése, valamint a játék magas színvonala. Utóbbi a biztosíték arra:mind több társaság igyekszik sporttartalmat illeszteni kínálatába.

Az áru értékesítéséért a ligák vezetői felelnek. Nem véletlen, hogy a lista második helyén Bud Selig, a gazdasági válság ellenére nézőszám- és bevételnövekedést produkáló baseballbajnokság elöljárója áll, Roger Goodell, a tavalyi első NFL-vezér a negyedik, David Stern NBA-direktor a hatodik. Mármár meglepő, hogy Jacques Rogge-ot, a NOB elnökét az előkelő hetedik pozícióba sorolták... De nincsenek csodák: főként azért történt ez, mert az amerikaiak számára kiemelten fontos golf újra helyet kapott az olimpiai műsorban, s mert a belga sportdiplomata 4,4 milliárd dolláros megállapodást kötött az NBC-vel az ötkarikás játékok közvetítéséről. A csatorna Gary Bettmant, az NHL vezetőjét is a top 10-be röpítette: a felek tíz évre szóló, 1,9 milliárd dolláros szerződést írtak alá. Joseph Blatter, a FIFA elnöke csupán a tizenkilencedik helyen áll: a svájci sportvezető „mindössze” 1,85 milliárd dollárt sajtolt ki az amerikai társaságokból a 2018-as és a 2022-es világbajnokság sugárzási jogaiért. Amúgy a futball helyzete mind stabilabb azon az amerikai piacon (is), amelyen hallatlanul nagy a verseny. Don Garber, az Egyesült Államok profi bajnokságának vezetője harmincadik a listán, s érdemeként említik: a labdarúgás komolymédiafelületet kap, míg az elöljáró tető alá hozta az NBC-kontraktust is...

Igaz, a futball presztízse Amerikában messze elmarad a rivális ligák jelentőségétől: az NFL vagy az NBA több vezetője is föltűnik a top 50-ben, sőt Demaurice Smith, az amerikaifutballisták szakszervezetének első embere is szerepel a rangsorban. Jellemző történet az övé: 2010-ben még az ötödik helyen állt. A sportvezető a játékosok és a klubok közötti viszonyt, így a fizetéseket is szabályozó kollektív szerződés lejárta előtt került fókuszba.

Az NFL, a globális sportbiznisz legfontosabb szereplőinek egyike hónapokra leállhatott volna; ha a feleknek nem sikerül megegyezniük, dollártízmilliókat veszítettek volna a sportolók, a klubok, a médiacégek. Az érdekképviselő tető alá hozta a szerződést, s az idén már – bármilyen jól végezte a dolgát – csupán a harminchatodik...

A fölsorolt félszázban szerepelnek még ismert sportszercégek ve zetői, neves szponzorok képviselői és néhány csapattulajdonos, ígyJerry Jones, a Dallas Cowboys vagy Mark Cuban, a Dallas Mavericks ura. Politikus nincs a rangsorban.

Magyarországon a médiavállalkozások vezetői aligha uralnák a listát. Már csak azért sem, mert – a törvényi szabályozás nyomán – újabban minden fontosabb eseményt, komoly nézettséggel kecsegtető magyar érdekeltségű vetélkedőt a köztévé sugároz.

A sportban szokatlan módon: versenyeznie nem kell.