Gyurta: a huszonkettedik század
MÁJUS: FINNORSZÁG A világ azt hitte: Mikael Granlundénál nagyobb kunsztot már nem láthat a finnektől az A osztályú jégkorong-vb-n.
Súlyos tévedés volt.
Pedig a tizenkilenc éves csatár nem akármit művelt az elődöntőben: az orosz kapu mögött a botja tollára tette, aztán befelé korcsolyázva Barulin hálójába ejtette a pakkot. Ez 0:0-nál történt, de még a meccs lefújásakor, 3:0-nál is ettől a mutatványtól olvadozott a pozsonyi jégcsarnok közönsége. Aztán meg a döntő záróharmadától.
A finnek a második szakasz utolsó percében egyenlítettek a svédek ellen (1:1), majd a befejező periódusban csillagos ötöst produkáltak. Nokelainen és Kapanen góljával 3:1-es előnyt szereztek, míg a hajrában nemhogy négyre: ötről hatra jutottak! Az 57. percben Pesonen, az 58.-ban Pyörälä, a 60.-ban Pihlström köszönt be Fasth kapusnak, aki 1:6-tal „ünnepelte”, hogy a világbajnokság legértékesebb játékosának választották.
Ezt a verdiktet persze még a csúcstalálkozó előtt hozták meg a döntéshozók.
Jövőre alighanem megvárják a vb végét...
JÚNIUS: DALLAS Negyedszázada történt, hogy Rick Carlisle – a Boston Celtics játékosaként – bajnoki címet ünnepelhetett az NBA-ben. „Illene stílusosan megülni a huszonöt éves jubileumot” – gondolhatta, és diadalra vitte a Dallas Maverickset. Már nem kosárlabdázóként: edzőként.
Az efféle kettőzés nem sokaknak sikerült: Carlisle a tizenegyedik duplázója – azaz kosarasként és trénerként egyaránt a csúcsra jutó alakja –az NBA történetének.
A Dallas Mavericks pedig először szerezte meg a bajnoki elsőséget, a miami csarnok húszezer nézőjének nem kis bánatára. A helyi közönség a 3:3-ban reménykedett, ám 4:2 lett belőle, mivel a vendégcsapat az elsőségért vívott párharc hatodik találkozóján 105:95-re nyert. Dirk Nowitzki, a győztes együttes német legionáriusa külön is diadalt aratott, hiszen a döntősorozat legjobbjává választották. Másnap a Bild azt írta róla: „Amerika királya.”
Az „uralkodó” udvarában pezsgő élet folyt, mivel a Dallas vezetősége 250 palack habzó italt rendelt a győzelmi partira. Carlisle azonban nem az alkoholtól bódult el: „Ez igazi csapat! – mondta mámorosan. – Kipróbált öreg harcosokból áll, akik közül Jason Kidd harmincnyolc, míg Jason Terry és Nowitzki egyaránt harminchárom éves.
Egyikük sem fut túl gyorsan és nem ugrik különösebben magasra...”
Feljebb már egyikük sem emelkedhetett.
JÚLIUS: GYURTA Az ember július 29-én azt érezte: a XXI. században nincs szebb huszonkét századnál.
Gyurta Dániel ennyivel előzte meg a négyszeres olimpiai bajnok japán Kitadzsima Koszukét, akit korábban egyszer sem győzött le. Sanghajban, a világbajnokság 200-as mellúszószámában végre megtört a sorozat, noha az ázsiai klasszis fél testhossz előnnyel fordult az utolsó ötven méterre. Gyurta tulajdonképpen fölényesen védte meg címét, ha azt vesszük, hogy két évvel korábban, Rómában egyetlen századmásodpercet vert az ezüstérmes amerikai Eric Shanteau-ra. Kínában talán a huszonkétszeresre duzzadt fór miatt mondta lakonikusan az aranyéremről: „Ezért jöttem.”
Ezzel együtt sugárzott róla a boldogság, a tekintete nyomán szlogent lehetett volna írni: Széles az edzője, széles a mosolya. Aki akart, eljátszhatott a huszonkettővel is, hiszen a „huszonkét százados” Gyurta huszonkét évesen nyerte újabb vb-aranyát.
Sőt, ha tetszik, Kitadzsima a 22-es csapdájába esett.
AUGUSZTUS: KOVÁCS Tizenhárom hosszú év telt el azóta, hogy Kovács Katalin úrhölgy elnyerte élete első felnőtt vb-aranyát. Ma már „harmincas”, de nem a korát – azt hölgy esetében nem emlegetjük –, hanem a világbajnoki címeit (31) illetően. Az Eb-elsőségek tekintetében pedig „húszas” – egészen pontosan 26-nál jár –, s az idén örök világrekorderré lépett elő, azaz megelőzte az utolérhetetlennek tartott német Birgit Fischert, aki nem kevesebb mint harmincnyolc vb-érmet számlál.
Nagy Katalin ebben az évben megszerezte a harminckilencediket, majd a negyvenediket is.
Szegeden – Szabó Gabriella, Kozák Danuta és Benedek Dalma társaságában – a K–4 500-as, valamint (Kozákkal) a K–2 200-as számban győzött. Az előbbi „hajóosztályban” nyolcadszor lett világbajnok, míg a 200 méteres kettesben és négyesben egyaránt ötször, az ötszázas és ezres egyesben négyszer-négyszer, az ötszázas és ezres kettesben kétszer-kétszer, az ezerméteres négyesben egyszer aratott diadalt (eddig).
„Amúgy” az 500-as kettesben kétszeres olimpiai bajnok, és itt lenne az ideje, hogy a sportág nemzetközi szövetsége változtasson a hagyományos megnevezésen. Értsd: a női számokat nem egyetlen K-val kellene jelölni.
A kajakkirálynő tiszteletére KK–200-as, KK–500-as, KK–1000-es versenyeket illene tartani...