Látványos sikertelenség
Igaz ez az úgynevezett látványsportágak (jégkorong, kézilabda, kosárlabda, labdarúgás, vízilabda) többségére. A hokisok U20-as csapata a nemrégiben véget ért divízió II-es vb-n bronzérmes lett, így a harmadik vonalban maradt. Az együttes – a házigazda Ukrajnán kívül – Hollandiától is kikapott.
Lesújtó az U21-es futballválogatott mérlege az Eb-selejtező csoportmérkőzésein: Róth Antal társulata mind a négy találkozóját elveszítette. A garnitúra ennek ellenére sem sereghajtó csoportjában: a szintén nullapontos Liechtensteint – jobb gólkülönbségének köszönhetően –megelőzi. E két csapaton kívül csupán Andorra, Lettország, Luxemburg, valamint San Marino korosztályos együttesének nem termett még babér a sorozatban. A Feröer szigetek és Moldova sem tagja e körnek.
A junior női kézilabda-válogatott a tizennegyedik helyen zárta az Európa-bajnokságot, a férficsapat tizenhetedik lett a világbajnokságon. A helyosztón a szerbeket felülmúló együttes olyan gárdák társaságában végzett a mezőny utolsó harmadában, mint Benin vagy Venezuela.
A férfi vízilabdázók sem lógnak ki a sorból: az U20-as társaság a nyolcadik helyen zárta a világbajnokságot, s csupán az Egyesült Államokat előzte meg azok közül az országok közül, amelyekben komolyan vehető színvonalon űzik a sportágat. (Nehezen emészthető kudarcot hozott az Universiade: Japán 13:10-re legyőzte a magyar csapatot.) Fölüdülés a női junior együttes teljesítménye: a válogatott bejutott a világbajnokság döntőjébe, ahol Spanyolországgal szemben maradt alul, így ezüstérmet szerzett. A fölsorolás jelzi: a csapatsportágakban aligha a közvetlen utánpótlás az aranygeneráció. A meghökkentő eredményeket látva nem vitás: lesz hova tenni a kormány intézkedése (társaságiadó-kedvezmény a látványsportágakat támogató cégeknek) nyomán a rendszerbe ömlő milliárdokat. Amint az köztudott, a klubok és a szövetségek programjainak többsége az utánpótlásra fókuszál.
Már tudjuk: nem véletlenül.