Roppant aprólékos, egyúttal olvasmányos, a humort sem nélkülöző, több mint négyszáz oldalas műről van szó, amelynek háromnegyedével úgy van az ember, mintha a medencébe vitte volna: nem tudja letenni. Arról pedig nem a krónikások tehetnek, hogy az utóbbi évtizedek legjobbjaihoz nem fűződnek olyan élmények, mint a korábbi dekádok ragyogó együtteseihez, egyéniségeihez: egyáltalán, nem is hasonlíthatók azokhoz. Ha ez vigasz: legalább a szerzők felnőttek a valódi labdarúgás nagyjaihoz...

Akiket Várkonyi Sándornak volt szerencséje közelről ismernie, hiszen ő a hajdanán legendás Népsport igazi futballszakírói közé tartozott. Olykor pedig görbe tükröt tartott a szó szerint első osztályú labdarúgás elé. E szatirikus írásait most Mivé lettél, futballkirály? címmel újból közreadta, és a szöveget olvasva az ember úgy érezte magát, mint akkor, amikor Moldova György emlékezett meg a Sipőcz, Kohn Géza, Halász, Vadász, Madarász csatárötössel felálló Váci utcai Bányászról. Várkonyi szerint úgy lehetne megtölteni a lelátókat, hogy „aki elmegy a pálya előtt, azt az arra kijelölt, kidolgozott izomzatú személyek egy gyors mozdulattal lökjék be a kapun, s a kerítésen belül ugyancsak őröket kell állítani, nehogy valaki illegálisan elhagyhassa a stadiont”. A Dénes, Sándor kettős felelevenítette: Kabos Gyula a Nagyváradi AC igazolt labdarúgója volt. Én meg felidézek egy filmbéli Kabos-poént, amely az után hangzott el, hogy Csortos Gyula a telefonba mondta: „Itt Szilveszter.” – Mi az, már december harmincegyedike van?

Várkonyi könyvét végignevetve, nekem is ez járt a fejemben.