A helyi pólócsapat föltett szándéka volt, hogy a Vasas elleni BL-találkozón a legutóbbi bajnoki meccsen bemutatott formát varázsolja elő (szegedi szemszögből 10:8), s nem pedig azt, amellyel az európai klubtornán néhány hete a Komjádi uszodában rukkolt ki (9:12).

A belvárosi miliő amúgy abban a tekintetben feltétlenül tetten érhető volt a sátortetős létesítményben, hogy ott is, itt is egymás lábán tapostak az emberek, ami persze önmagában semmit se mond, mert a csongrádi város vízi komplexumnak nehezen nevezhető, jó esetben hatszáz érdeklődő fogadására alkalmas „tákolmányában” alighanem a serdülő rangadókat is legalább fél ház előtt játsszák...

Nos, ilyen körülmények között csobbantak a medencébe a kontinens nyolc legjobb együttese közé igyekvő felek olimpiai aranyérmesei (is) a Bajnokok Ligája csoportszakaszának negyedik fordulójában: a házigazdák azt a tervet dédelgetve, hogy visszaveszik a vezetést a táblázaton riválisuktól, a vendégek meg azt, hogy – minimumcélként – megőrzik veretlenségüket, na meg az azzal járó első helyet a kvartettben. Az első negyedben aztán nagyon úgy nézett ki: a főváro siak álma valósulmeg, tekintve, hogy a dallamos nevű Drasko Brguljan bohóccsinálóvá lépett elő.

Abban az értelemben legalábbis, hogy a montenegrói klaszszis közelről és távolról, bombából és ejtésből egyaránt bohócot csinált a vetélytársból, igaz, ku riózumszámba menő tündöklése (négy gól hat perc alatt) ahhoz volt csupán elegendő, hogy a Vasas reménykeltő előny tudatában kezdhesse a második játékrészt az ijedtükben magukat valamelyest összekapó hazaiakkal szemben (3:5). Brguljan a folytatásban sem fogta vissza magát, ugyanakkor a túloldalon Baksáról ebben az időszakban csak azért lehetett tudni, hogy kapus, mert az 1-es sapkát viselte a fején... A második nyolc perc koreográfiája egyébként kísértetiesen hasonlított az elsőére: a Vasas már-már elsüllyeszteni látszott ellenfelét (5:9), ám a fuldokló a periódus végére csak-csak kibukott a víz alól, így a „félidőben” még nem dőlt el semmi (7:9).

Az újabb játékrészben pedig végképp fölkapaszkodtak az immár a másik légiós, a horvát Miho Boskovic vezérelte angyalföldiek nyakára a szépen feljavult Baksával jelentősen megizmosodó szegediek; olyanynyira, hogy Molnár Tamás ötméteresével előbb egyenlítettek, majd Hegedűs góljával a vezetést is megszerezték (11:10). A Vasas azonban nem csuklott össze a fordulat nyomán, s még a harmadik dudaszó vége előtt – ki más? –Brguljan löketével újra a „fővárosban” volt az előny (11:12).

Ám Kiss Csaba hamar eltüntette csapata hátrányát (12:12), s a közönség az addigi, „nem töltök, csak tüzelek” játékot látva nem sejthette, hogy a negyedik szakasz elején már a végeredményt mutatja az eredményjelző. A paprikás hangulatú – némi showelemmel fűszerezett – hajrában gól már nem született, csupán egy szegedi kapufa a legvégén, így a hazaiak a sírból visszahozott pontnak, míg a Vasas játékosai a megőrzött „becsületnek” (értsd: veretlenségnek) örülhettek.

A két együttes pedig közösen annak, hogy változatlanul áll a zászló: a „magyar” csoportból a belgrádi kakukktojás, a Partizan továbbra is kiejthető.

A csoport másik meccsén: Eger–Partizan Belgrád 12:8. Az állás: 1. Vasas 8 pont, 2. Szeged 7, 3. Partizan Belgrád 4, 4. Eger 3.

Bejutott a legjobb négy közé a Szolnok férfi vízilabdacsapata az Európa Kupában: a Tisza-parti együttes 6:5-re kikapott ugyan az orosz Kazany otthonában a negyeddöntő második felvonásán, ám az első meccsen 11:7-re győzött, így megnyerte a párharcot.

Háromkezest játszanak