Igaz, nagy nyereményben nem reménykedhetett, aki már a vetélkedő előtt erre a verzióra fogadott: a magyar csapat csupán különös eredmények láncolata nyomán kaphatott volna esélyt a londoni kvalifikációra.

Az alapszabály úgy szól: a világbajnok és a kontinenselsők automatikusan kijutnak az ötkarikás játékokra, a brazíliai tornán a 2–7. helyet megszerző csapatok pedig a selejtező mezőnyébe kerülnek. Magyarország válogatottja a tizedik helyen zárta az Európa-bajnokságot, így ahhoz, hogy mégiscsak szerepelhessen a kvalifikációs tornán, az Eb-n előtte lévő kilenc együttes – Norvégia, Svédország, Románia, Dánia, Franciaország, Montenegró, Oroszország, Hollandia, Horvátország – közül legalább nyolcnak nem a kontinensviadal alapján kellett volna kvótát vagy selejtezős helyet szereznie. A helyzetet további speciális előírások bonyolítják, de ezek elemzése fölösleges, miután a számolgatásnak véget vetett a spanyolok negyeddöntőbe jutása.

Azt azért érdemes hozzátenni: a magyar játékosoknak még ellenkező esetben sem kellett volna nyomban formaruha után rohanniuk. A kvalifikációs viadal mezőnye mindenképpen erős lesz, s az a német válogatott, amely a vb-selejtezőn a magyar csapatot búcsúztatta, majd a norvégok elleni bravúrgyőzelemmel kezdte a dél-amerikai tornát, a tizenhetedik helyet szerezte meg olyan riválisok előtt, mint Ausztrália, Kazahsztán vagy Uruguay. Az alsóházi találkozók tréningmeccs jellegét végképp nem lehet vitatni: részint az együttesek játéktudása közötti óriási differencia, részint a 200-as átlagnézőszám miatt. Az utóbbi adat megdöbbentő: megyei futballcsapat technikai vezetője még napjaink Magyarországán is sokszor csalódottan távozik a kasszától, ha csupán ennyi jegy fogy el a hétvégi bajnokin.

A brazíliai vb-n az elit mezőnyt tekintve sem biztatóbb a helyzet. A négy vasárnapi nyolcaddöntőt összesen 2100 szurkoló látta, a hétfői négyet 5200. Az átlag 912... A vendéglátó brazil együttesre is csak 4000 drukker volt kíváncsi, azaz a 11 ezer szurkoló befogadására alkalmas Sao Pauló-i létesítménynek hozzávetőleg a harmada telt meg. A szamba országának sportkedvelői a vb korábbi szakaszában sem zúdultak tömegesen a csarnokokba: csapatuk Tunézia, Románia és Franciaország elleni meccsére 1500-an, 3000-en, illetve 3500-an váltottak belépőt. (A spanyol férfibajnokság vasárnapi csúcsrangadóján, az Atletico Madrid–Barcelona találkozón 12 és fél ezren drukkoltak.)

Mondani sem kell, a női szakág „sportipari” helyzetét aligha javítja, hogy a világbajnokság mérkőzéseinek többségét családi körben tartják. Európai rendezés nyilván árnyalná a képet, bár meglepne mindenkit, ha Budapesten vagy Oslóban akár csak fél ház lenne, mondjuk, az Argentína–Kuba „rangadón”. Mindenesetre intő jel a 2016-os Rio de Janeiró-i ötkarikás játékok szervezőinek: a legnagyobb körültekintéssel kell megszervezniük a jegyértékesítést, mert olimpiai versenyeket nem szokás kvázi üres termekben rendezni.

A 2014-es brazíliai futball-vb stábjának efféle kihívásokkal nem kell szembenéznie.

Így folytatják

A mai negyeddöntők párosítása: Oroszország–Franciaország, Angola–Dánia, Horvátország–Norvégia, Brazília–Spanyolország.

A dán Burgaard magánya