Real–Barca: félig sem szerelem
S ma tényleg ezt a meccset nézik mindenütt (itthon a Sport1-en), noha a Real Madrid–Barcelona mérkőzés mindennek mondható, csak ritkaságnak nem. Ebben az évben már hetedszer találkozik egymással a két együttes: a tavaszi bajnokin kívül „összefutott” a Király Kupa döntőjében, továbbá a BL-ben és a spanyol Szuper Kupa döntőjében (az utóbbi kettőben egyaránt kétszer). A mérleg kiegyensúlyozott: két Barca- és egy fővárosi diadal mellett háromszor döntetlen volt az eredmény, de a bajnoki címet, a Szuper Kupát és a legértékesebb európai klubserleget a katalánok hódították el, a „királyi” klubnak – stílszerűen – csak a Király Kupa maradt.
Amúgy az örök riválisok 164. bajnoki párharca következik. A Real Madrid valamivel jobban áll: 69 győzelem, 31 döntetlen és 63 vereség került be az eddigi statisztikába. Az összes díjmérkőzést (215-öt) tekintve is a fehéreknél az előny: 86, 45, 84. Ám, ha a barátságos meccseket is beszámítjuk – már amennyire barátságos lehet egy Real Madrid–Barcelona összecsapás –, akkor a mai vendégek vezetnek: 90, 54, 102 a minden találkozót (246-ot) rögzítő három szám.
A tét a házigazdák számára óriási. „A legjobb pillanatban látogat hozzánk a Barca” – mondta Emilio Butragueno, a Fehér Balett korábbi szólótáncosa, a világ legszelídebb, mégis legveszedelmesebb „Keselyűje”. A La Liga élén most a Madrid áll, méghozzá a vesztett pontok tekintetében nem elhanyagolható, két győztes meccsnyi előnnyel, és ha győz, a fór kilenc pontra hízik. S a vendéglátók sikere egyáltalán nem elképzelhetetlen, hiszen a Barca mindössze hármat nyert meg tíz legutóbbi, vendégként játszott bajnoki találkozója közül. Igaz, újabban nagy fölényre tett szert az egymás elleni mérkőzéseken: tizenegy rangadóból hetet megnyert, és csak egyet vesztett el.
A spanyol fővárosban azonban mit sem várnak jobban annál, mint hogy megtörjék a Barcának a madridi szíveket oly nagyon szorongató hegemóniáját. Ezért írta a Goal.com című brit hírportál: „Guardiola edző meghódította Spanyolországot, Európát és a világot, de a szombati mérkőzés újabb hatalmas próba lesz a számára.” Mourinho madridi szakvezetőnek ebből a szempontból nincs mit vesztenie, bár a spanyol lapok megjegyzik: „Nem elég, ha valaki önmagát nevezi Special One-nak. Azt be is kell bizonyítani, hogy a Real Madrid megint van olyan erős, mint Zidane és társai, a galaktikusok idején.”
Fizikailag jóval erősebb. Küzdőszellemében szintén. A játéka viszont egészen más, mint a „fenomén” Ronaldóék időszakában (meg az azt megelőző évtizedekben), hiszen a művészeti szempontokat felülírta előbb a marketing, majd az eredmény. Pontosabban: az arra való törekvés, hiszen a királyi gárda másodhegedűssé vált Spanyolországban, és BL-t 2002 óta nem nyert a legnagyobb európai klubtorna etalonja, a kilencszeres győztes csapat. Ám Madridban ezúttal fordulatot remélnek, amelyet a Barcelona csak úgy gátolhat meg, ha a legjobb formájában futballozik. Kérdés, még mindig képes-e arra a katalán együttes, hogy a tika-takának nevezett passzjátékot illetően a Bernabeuban is csúcsra járjon.
A stílusok között nagy differencia van, a gólkülönbségben nincs. A Real Madridé 49-10, a Barcelonáé 47-7. Mindkettő lehengerlő. Ám a Barcának a tizenöt őszi bajnoki mérkőzésen elért 10 győzelme, 4 döntetlenje és 1 veresége „csak” kiváló, míg a Madrid 12, 1, 1-es sorozata lenyűgöző.
A többit este tíztől meglátja a világ. A romantikus filmek kedvelői azonban ne a madridi „klasszikust” válasszák.
Szerelem, az másutt lesz...
