S miért ne múlná felül? – diktálja a papírforma, hiszen a 2000-ben, 2004-ben, 2008-ban és 2009-ben is diadalmas válogatott hazai pályán legutóbb 1999-ben veszített meccset (a Kuerten vezérelte brazil csapat ellen). Az ibériaiak – akik az idén Belgium, az Egyesült Államok és Franciaország együttesének legyőzésével lettek finalisták – azért is favoritok, mert a két válogatott eddigi mindhárom mérkőzését ők nyerték.

Nagy pénzt tehát nem tennénk az argentinok sikerére, de látott már az ember karón varjút... És a DK-ban sokszor valóban megjósolhatatlan a végeredmény. Gondoljunk csak az idei elődöntőre, amikor Del Potro és társai 2:0-ra elhúztak Belgrádban, s már a sérült Djokovics beállítása sem segített a házigazda szerbeken. Ezzel együtt Argentína válogatottja a Davis Kupában – ahogyan 1993 óta a futballban is – a nagy lúzerek közé tartozik: noha 1981-ben, 2006-ban és 2008-ban is döntőt vívott, az álom mindig álom maradt. Különösen a legutóbbi csúcstalálkozó elvesztése fájó emlék, hiszen Mar del Platán épp a mostani vetélytárs spanyolok – Nadalt nélkülözve is – hódították el a trófeát, így Tito Vazquez kapitány válogatottja változatlanul csak reméli, hogy csatlakozhat a Davis Kupa nyerteseihez.

A pályaborítás nem jelent hátrányt a vendégek számára: mindkét együttes salakon „szocializálódott”, bár az vitathatatlan, hogy a hatszoros Roland Garros-győztes Rafael Nadal a modern kori salakjáték királya. A volt világelső produkciója meghatározó lehet a találkozó sorsát illetően, ám az előjelek ebben a tekintetben nem kedvezők a spanyolok számára: az elveszített wimbledoni és US Open-döntő, a legutóbbi világbajnoki „bukta”, az őszi meccshiány, a hajszoltság, a kiégettség érzése, továbbá az átállás a gyors londoni pályáról a salakra egyaránt nehezíti Nadal helyzetét. Igaz, akaratára, küzdőképességére soha nem lehet panasz, pláne nem ilyen „össznemzeti ügy” alkalmával, ezért benne most is joggal bízhatnak a vendéglátók. Kevésbé tetszik fix pontnak a páros, hiszen a Feliciano Lopez, Fernando Verdasco kettős a legutóbbi 11 fellépéséből csak egyet nyert meg, így a szombat délutáni meccs az argentinoknak áll. A nagy kérdés: ha Nadal „hozza” is a két kötelezőt, az ATP-világbajnokság fáradalmait szintén a lábában hordozó, vb-elődöntős David Ferrer hozzá tud-e tenni a spanyol produkcióhoz újabb pontot, pontokat...

Az argentinok erőtől duzzadó, friss és győzelemre kész kvartettel érkeztek – Barcelonából. Hetekig ott edzőtáboroztak, szokták a légkört, a salakot. A korábbi US Open-bajnok Juan Martin del Potro és a volt világbajnok David Nalbandian október óta a Davis Kupa döntőjére készül, Juan Monaco pedig a valenciai torna döntőjével és a párizsi Masters-verseny negyeddöntős szereplésével „melegített” a sevillai mérkőzésre. Del Potro külön szám, hiszen – hosszú sérülése után – az ATP-rangsor 485. helyén kezdte az évet, s ragyogó eredményeivel tizenegyedikként zárja az esztendőt. Nadal azonban második, Ferrer ötödik, tiszta ügy...

Hogy mennyire tiszta, az persze csak péntek délután kettőtől derül ki. Ma a Nadal–Monaco és a Ferrer–Del Potro egyest rendezik, holnap délután négytől a Lopez, Verdasco–Nalbandian, Schwank páros meccset játsszák, majd vasárnap délután egytől NadalDel Potróval, Ferrer Monacóval találkozik.

Nincs kizárva, hogy hosszú hétvége lesz...

Ez a helyszín

Ha célba ért volna Sevilla 2004-es és 2008-as ötkarikás pályázata, az Estadio Olimpico lett volna a nyári játékok „ékszerdoboza”. A 75 ezres stadion így sem maradt nagy esemény nélkül, hiszen 1999-ben az atlétikai vb jelentette a nemzetközi bemutatkozását. A futball annak ellenére otthonra talált itt, hogy a Betis és az FC Sevilla is saját pályáját használja: 2003-ban UEFA Kupa-döntőt rendeztek a létesítményben. Telt házas koncertet adott az arénában a U2 és Madonna is.

A tenisz is megtölti a lelátókat, ugyanúgy, mint az amerikaiak elleni Davis Kupa-döntőn 2004-ben. Hét éve mindhárom napon 27 200 néző volt; több, mint az addigi rekordot jegyző 1954-es döntőn, az Ausztrália–Egyesült Államok mérkőzésen (2:3), amelyen alkalmanként 25 778 nézőt szorítottak be a Sydney White City lelátóira. A mostani hétvégén ismét csúcsra járatják a sevillai stadiont: 476 ezer euróért három oldalról mobil lelátókat építettek az északi kanyar elé, s újabb 429 ezer euróért alkalmi tetőt vontak a teniszpálya meg az ideiglenes nézőtér fölé. A naponta csaknem harmincezres publikum jegyeiből származó bevétel, a városba tóduló vendégsereg éttermi és szállodai fogyasztása, no meg a remélt kupagyőzelemért járó mesés prémium akár vissza is hozhatja a beruházás költségeit.